Gimnazistaként nem jutott túl sok időm rájuk, de ez a viselkedésükön egyáltalán nem látszott, mindent ügyesen megtanultak, amit kellett.

Egy zsúfolt iskolai nap után az egyik legjobb kikapcsolódásnak bizonyult kimenni a pusztába sétálni a kutyákkal. Oly sokszor olvasni – s más fajtáknál már magam is tapasztaltam –, hogy szabadon, póráz nélkül engedetlen a kutya, elszökik, nem hallgat a gazdájára. Tizenévesen, amikor két felnőtt berni pásztorral indultam a csendes, kietlen pusztaságba, sohasem fordult meg a fejemben, hogy valamelyikük is elhagyna, mindig éreztem a kölcsönös bizalmat. Való igaznak bizonyult Mikszáth Kálmán számtalanszor idézett mondta: „Nem a póráz teszi a kutyát hűségessé”.

Úgy gondolom, a nagytestűek közt szép kornak számít az átlagosan 10 év körüli élethossz. Ami gyakorlati ismereteim alapján a kanok esetében kevesebb. Az „Artúr könyvben” leírtak alapján – mely egy remek olvasmány mindenkinek, aki szereti a kutyákat –, ha szeretnénk az emberi és a kutyaéveket átszámítani, az első kutyaév tizenkét emberöltőnek felel meg, míg a későbbiek mindegyike hétnek. Ha átszá­moljuk, nagyjából egy 10 éves kutya 12 + 7 x 9 = 75 – egy 75 éves embernek felel meg.

Amikor tudatosult bennünk, hogy a Boguval kapott közös időnk a végéhez közeledik, úgy éreztem, itt a vége a bernis korszakomnak. Ám édesanyám másképp látta, és megajándékozott egy kiskutyával. Jakeo még megismerhette Bogut, így könnyebbnek bizonyult a búcsúzás előtti közvetlen időszak. Azonban egy dologban mindig biztos voltam, Jakeo véletlenül sem az öreg kutyám helyett lépett az életembe, mert az ő helye pótolhatatlan és örök a szívemben.

De akkor milyen Jakeo? Akárcsak a többi berni pásztor, hűséges, komisz és mégis engedelmes, vidám, játékos és mégis tanulékony.

Azonban elég néhány órát külön tölteni, s máris úgy bújik, mintha egy hete nem látott volna, ebből is látszik, mennyire ragaszkodó, családbarát fajta.

Annak ellenére, hogy egy nagy testű, hosszúszőrű fajtáról van szó, viszonylag jól tűri a forró nyári napokat, természetesen árnyékban, hűvös helyen. A fürdéssel/fürdetéssel kapcsolatosan azonban megoszlanak a tapasztalatok. Némelyikük szívesen pancsol a nyári forróságban, mások távolról elkerülik a nekik szánt fürdőkádat. Jakeo-t még kiskorában a vízhez szoktattam, így a hőségben napi rendszerességgel fürdik, Búcs imádta a vizet, még a pusztában, a traktornyomban lévő vízben is minden séta alkalmával végig ment – évszaktól függetlenül. Édesanyám Bellája nem kedvelte a fürdést annyira, de a vizes edényt azért, amikor csak tudta, kiürítette és elvitte. Mindemellett Bellára is igaznak bizonyult a tény, hogy imádja a családját és hatalmas szíve van.