Kissé elragadtak az emlékek, hiszen a kedvenc kutyafajtámról esett szó az előzőekben, de remélem, kellőképp alá tudtam támasztani a sokak által megfogalmazott véleményt a fajta kapcsán, miszerint egy igazi családi kutya, ha kell, házat őriz, a következő percben pedig az ember néma barátja, lelki társa, játszópajtása.
„Aranyos a nyakában a piros masni, kiskutyát mégsem szabad ajándékba adni”
A legtöbb kisgyerek kiskutyára vágyik, egy játszópajtásra, és valljuk be, valósággal ellenállhatatlan egy kölyökkutya, az ifjú gazdijelöltek pedig ilyenkor képesek mindent megígérni, maximálisan gondját viselik majd az új kedvencnek.
Tartásának költségeit is vállaljuk, fizetjük az állatorvosi költségeket – védőoltások, féregtelenítés, egyéb gyógykezelések –, finanszírozzuk az eledelét – ami, tekintve, hogy nagy testű kutyáról beszélünk, egyáltalán nem elhanyagolható – és más egyéb kiadásokat – mint például játékok – is. Gondját viseljük, tisztán tartjuk a helyét, friss vizet és eledelt biztosítunk számára, mindemellett pedig megfelelő mennyiségű és minőségű időt töltünk vele.
Csak abban az esetben ajándékozzunk kiskutyát, ha biztosak vagyunk benne, hogy minden feltétel adott az ajándékozottnál, ő maga is készen áll az állattartásra, és élete végéig biztosítva van a kutya számára a gondtalan élet. Mert felelős döntés esetén a legszebb ajándék! Köszönöm, anyukám.
