A híres agyaghadseregtől alig egyórányi útra, a sanhszi tartománybeli Maqiao faluban kombájnok dolgoznak a az aszály sújtotta búzaföldeken – írja a Reuters.
„Több mint 20 éve termelek búzát, de még soha nem láttam ilyen súlyos aszályt” – mondta Zhou Yaping, egy 50 éves gazdálkodó, aki szerint idén csupán a megszokott hozam felét tudja majd betakarítani. Két-harmad holdas (kb. 2700 m²-es) földje általában 1000 kg búzát ad, de idén a zöldes színű, még be sem érett kalászok más képet festenek.
A forró, száraz időjárás következtében a nap annyira kiszárította a földet, hogy repedezett sárga lapokként törik fel a talaj. A növények pedig megperzselődtek, mielőtt beérhettek volna. Sanhszi májusban a mérések kezdete, 1961 óta a legmagasabb átlaghőmérsékletet jegyezte fel.
Bár a hivatalos adatok csak hat hét múlva várhatók, a Reutersnek nyilatkozó több tucat gazda és bérarató is jelentős veszteségekről számolt be. Egyes helyeken az aratást egy héttel korábban meg kellett kezdeni, hogy mentsék, ami menthető.
A közelmúltban ugyan érkezett némi csapadék, ami ideiglenes megkönnyebbülést hozott, de a hirtelen jött esőzés veszélyezteti is a még folyamatban lévő aratást.
Az aszály kihat az importra is
Egyelőre nem tudni, hogy a mostani szárazság miatt Kína kénytelen lesz-e több búzát importálni, ami kedvezhetne például az ausztrál gazdáknak. Ausztrália jelentős tartalékkal zárja az idényt, részben éppen a kínai kereslet csökkenése miatt.
„Az aszály komoly hatással volt a hozamokra azokon a területeken, ahol gyenge az öntözési infrastruktúra. Azonban az országos kibocsátás csökkenése összességében nem lesz jelentős” – mondta Rosa Wang, a shanghai székhelyű JCI agrártanácsadó cég munkatársa.
Az állami Hszinhua hírügynökség jelentése szerint május végéig Henan tartomány búzájának 60%-át, míg Sanhsziban több mint 20%-át már learatták.
Másutt viszont a kár nyilvánvaló. Zhumadian város térségében egy Zhang nevű gazda már május 23-án – több mint egy héttel korábban a megszokottnál – kénytelen volt learatni a búzáját a hőség miatt. Az ő hozama is 40%-kal esett vissza, akárcsak tavaly, amikor áradások és gombás fertőzések pusztították el a termés egy részét.
„A vetőmag, aratás és szántás költségei után alig marad valami – ha egyáltalán marad” – mondta Zhang telefonon. Mindkét gazda kérte, hogy csak vezetéknevük jelenjen meg a nyilvánosság előtt.
A jelenlegi helyzet újabb példája annak, hogy az éghajlati szélsőségek egyre nagyobb kihívások elé állítják a világ élelmiszer-termelését. Kína hatalmas belső tartalékai és változatos éghajlati övezetei ugyan tompíthatják a sokkot, de a vidéki közösségek – különösen a kisebb gazdaságok – egyre kiszolgáltatottabbak a klímaváltozás hatásainak.
