tűzbogyó Szöveg, fotó: Farkas Andrea
A klímaváltozás mindannyiunkat érintő probléma. Nagy kihívás elé állítja a kertészeket, kertbarátokat, ezért fontos, hogy ki tudják választani azokat a növényeket, amelyek a változó környezeti adottságokat elviselik. Most újdonságokra, érdekességekre, a kertjeinkben jól alkalmazható dísznövényekre, haszonnövényekre hívjuk fel a figyelmet.
Az örökzöldeknek mindig nagy szerep jutott a kertépítésben, mert lombjukkal télen is magas díszértéket képviselnek. Már a 18. században alkalmazták a tűlevelűek – tiszafák, tuják, borókák – mellett a lomblevelűeket, a bukszusokat és magyalokat is. Később nagy kedvenccé váltak a tűztövisek, az örökzöld bangiták és loncok, majd a babéridőszak után a fotínia, azaz a korallberkenye robbant be, ez utóbbi kettő továbbra is sláger. Ezt a növénycsoportot egészíti ki egy újdonság, a Kaliforniából származó karácsonyi bogyó, amit Amerikában néha tűzbogyónak is hívnak.
A pécsi egyetem nemzetközi magcsereprogramja jóvoltából húsz évvel ezelőtt kipróbálásra hozzájutottunk a Heteromeles arbutifolia (Lindl.) M. Roem. szaporítóanyagához. A magoncok kikelés után a korallberkenyére, a Photinia × fraseri Dressre hasonlítottak. Két évvel később a kis különbségek alapján figyeltünk fel rájuk, mert csodálatosan működtek a kiültetésben.
A lombozat vastag, bőrszerű, sötétzöld, élesen fogazott levelekből áll. Nyáron kis fehér virágok fürtjei képződnek, amelyek ősszel és télen élénkpiros bogyós fürtökké alakulnak. A lomb szinte azonos a Photiniáéval, csak a levél szélében van eltérés.
Amerikában köznyelven toyonként ismerik, a nevet a déli öböl területén élő Ohlone indián törzs adta és ez az egyetlen kaliforniai őshonos növény, amelyet még az őslakosok nyelvén neveznek. A nemzetség neve, a Heteromeles „más almát” jelent. A fajnév, az arbutifolia a leveleire utal, az Arbutus nemzetség tagjainak levelei és a Heteromeles közötti hasonlóság miatt. Örökzöld természete kiváló példája a különféle lombozattípusok és a növények kaliforniai éghajlathoz való alkalmazkodásának. Tipikus mediterrán növény.
A fiatal, egyéves csemetét kiültetve a következő évben kiválasztható legegyenesebb hajtást meghagyjuk, a többit tőből eltávolítjuk. Így két-három év alatt 150-180 cm magas törzset nevelhetünk, amin metszéssel akár gömbkoronát is ki lehet alakítani. Eleinte a tövénél és a törzsön is megtalálható alvórügyekből kihajt, de ezeket évente egyszer-kétszer levágva a törzs megerősödik.
