0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. április 20.

A kivi és én: mert minden lelkes kertész gyümölcsösében ott a helye!

Bódi Szilvi a Balaton-felvidéken termeszt kivit: termesztési, gondozási tapasztalata az elmúlt öt évre nyúlik vissza.

Szöveg, fotó: Bódi Szilvi

A kivi, vagy ahogyan néha nevezik, a zöld arany nemcsak egzotikus gyümölcsével, hanem különleges termesztési módjával is lenyűgözi a kertészkedőket. Pár éve még csodálkozást váltott ki, ha valaki arról beszélt, hogy kivit termeszt. Manapság viszont már könnyen kivitelezhető Magyarország egyes részein is. Az én kis „ültetvényem” a Balaton-felvidéken található.

Amikor a területet megvásároltam, már tizenöt éves volt az ott lévő kivinövény,

az én termesztési, gondozási tapasztalatom az elmúlt öt évre nyúlik vissza.

Most már van gyakorlatom, de először meg kellett ismerkednem a növénnyel. Kezdetben a legtöbbet Harcz Endre kertész videói és leírásai segítettek, ezek alapján tanultam meg én is, hogyan kell gondozni és metszeni a kivit.

A kivi telepítése: a helyes kezdés alapjai

A kivi telepítéséhez legfontosabb a megfelelő hely kiválasztása. Ez a gyümölcs ugyanis nálunk is termeszthető, feltéve, hogy biztosítjuk számára a kellő napfényt és a védett mikroklímát. A megfelelő termőtalaj laza és kissé savanyú (pH 5,5-6,5), amelyet szerves anyagban gazdag komposzttal és mulccsal javíthatunk.

Az ültetési hely kialakításakor figyeljünk a távolságra is. A kivi liánszerűen kúszó növény, nagyon gyorsan nő, egy szezonon belül akár 5-10 méteres hajtásokat is hoz, melyek megtartásához rácsos támasztékot, támrendszert igényel. A tövek közötti optimális távolság legalább 3-4 méter. A legjobb terméseredmény érdekében ügyeljünk a porzós és termő egyedek helyes arányára, általában egy porzóra öt-hat termőt szokás számolni.

Létezik öntermő fajta is, de tudomásom szerint ez később kezd el teremni, emellett kevesebb és kisebb gyümölcsöket hoz.

 

Nekem egy „fiúm” van, amely hét „lányt” poroz be. Enyhén lejtős, délkeleti tájolású domb­oldalon növekszenek, a hűvösebb szelektől három nagy mogyoróbokor védi őket, melyek a forró nyári délutánon kis árnyékot is biztosítanak számukra. Szóval az én személyes tapasztalatom az, hogy a napos-félárnyékos védett helyen nagyon jól érzi magát a kivinövény. Ha jól érzi magát, akkor pedig három-négy év alatt termőre fordul.

A kivi különösen érzékeny a fagyokra, főként a fiatal ültetvényekben. Az optimális hőmérsékleti tartomány 15-25 °C, de a fagy­tűrő fajták akár a mínusz 25 °C-ot is elviselik. Széltől védett helyet keressünk neki, ahol a növény megfelelő napsugárzást kap. A csapadékigénye közepes, de nyaranta öntözéssel segítsük a fejlődését.

Én, mint említettem már, beállt, idősebb növényeket vettem át, amelyek már mindent bírnak, de

a fiatal egyedek nagyobb odafigyelést igényelnek.

Gondozás: alapvető feladatok a kivi kapcsán

A kivi gondozása során a legfontosabb a termőtalaj állapotának fenntartása és a biológiai módszerek alkalmazása. Az ültetvény szerves komposzttal történő rendszeres tápanyag-utánpótlása és a talajtakarás (pl. szalma vagy fűkaszálék) hozzájárul a talaj nedvességtartalmának megőrzéséhez. Ezenkívül segítségünkre lehetnek a nitrogénkötő növények, mint például a lucerna vagy a here, amelyeket vetésforgóban alkalmazhatunk.

Ami a kártevőket illeti – lehet, hogy szerencsém van –, nálam semmi nem ütötte fel a fejét, de

megjelenhet a levéltetű és a takácsatka.

Ezek ellen biológiai módszerekkel hatékonyan védekezhetünk, például ragadozó atkák és katicabogarak betelepítésével. Saját tapasztalatom az, hogy ha nem borul fel a kert természetes ökológiai egyensúlya, akkor a kártevőkkel együtt megjelennek a ragadozó rovarok is, amelyek megtisztítják a növényeinket. Mondhatjuk tehát, hogy a kivit viszonylag könnyű termeszteni, nem igényel komoly növényvédelmet.

Forrás: Kertbarát Magazin

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: