Kuriózumként egy ’populáció’ (Brandex), azaz egy ökológiai heterogén szaporítóanyag (OHM) viselkedését is nyomon követik ebben a szezonban. A populációk jellemzője a stabil állomány, az évről-évre változó genetikai diverzitás, amit az évjárat és a termőhely befolyásol, ezáltal bizonyos egyedek feldúsulnak, mások lecsökkennek az állományban.

Tönkölybúzával, tritikáléval és őszi borsóval bővült a kutatás

Az ötödik évében járó öko őszi búza fajtatesztek mellett az utóbbi négy évben az ökológiai gazdálkodásban különösen népszerű tönkölybúza is bekerült a tesztelésbe, tavaly ősszel pedig tritikáléval és őszi borsóval is kiegészült a fajtasor. A tönkölybúzák hat fajtáját a martonvásári ATK (Mv Martongold és Mv Marduk), a szegedi Gabonakutató (GK Fehér), a Saatbau Linz (Paracelsus) és a Tradisco Seeds (Serenité és Convoitise) nevezte. Többségük már évek óta vizsgált fajta, míg a hazaiak hozam- és minőségstabilitásukkal tűntek ki, addig az osztrák és francia fajták betegség-ellenállóságukkal bizonyítottak igazán.

Két magyar (Mv Talentum és Szabolcs), két román (Titán, Lotru) és két francia fajta (Ramdam, Kitesurf) teljesítőképességét vizsgálják.

Ősgabonák: tönke és alakor

Dr. Bencze Szilvia az ÖMKi vezető kutatója az ősgabona fajtákkal ismertette meg az érdeklődőket. Bár a tönke és az alakor hazai vetésterülete egyelőre minimális (44 illetve 700 hektár), de a fogyasztók által egyre keresettebb termékek, további felfutásuk várható a piacon. Ezen fajok hazai termesztése már a bronzkorban megszűnt, sváboktól, Erdélyből kerülhetett vissza hazánkba, de az eddigi tapasztalatok szerint jól adaptálódnak és stabilan teremnek, noha a termésátlagok elmaradnak a modern fajtákhoz képest.

Az a tapasztalat, hogy ha végig is megy a fertőzés az állományon (pl. Fusarium), a magokba akkor sem megy bele a kórokozó.