Magyarország: újra napirenden a tartásmód-váltás

Hazánkban a tojótyúktartás képe vegyes: bár több vállalkozás áttért a alternatív, ketrecmentes rendszerekre (például mélyalmos, szabad tartású vagy biotojás-termelés), a termelés mintegy 60%-a még mindig ketreces formában zajlik. A magyar fogyasztók körében egyre nő az érdeklődés az állatbarát tojások iránt – a boltok polcain már külön címkézve jelennek meg a „3-as” (ketreces), „2-es” (mélyalmos), „1-es” (szabadtartásos) és „0-ás” (bio) kódú tojások –, de az árérzékenység továbbra is döntő szempont.

A Baromfi Terméktanács 2024-es adatai szerint a madárinfluenza miatt a hazai állomány is jelentősen csökkent, főként Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Csongrád-Csanád vármegyékben, ahol tömeges állományfelszámolás történt. Ez nemcsak az exportlehetőségeket rontotta, de arra is rávilágított, milyen kiszolgáltatott a hazai tojásipar az ipari méretű tartásmódra épülő, nagy integrációs rendszereknek.

Alternatív modellek és technológiai megoldások

A vizsgálatot végző szakértők több példát is említenek arra, hogy megfelelő technológiával és járványvédelmi intézkedésekkel összehangolva lehetséges a ketrecmentes, jóléti szempontból is elfogadható tojástermelés.

Magyar kutatók – például a MATE (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) szakemberei – szintén dolgoznak alternatív tartástechnológiák és „állatbarát” istállómodellek fejlesztésén.

Változó fogyasztói tudatosság, szabályozási nyomás

Európa-szerte – így Magyarországon is – egyre erősebb a fogyasztói nyomás az állatbarát termelés irányába. Az Európai Bizottság 2026-ra tervezi a ketreces állattartás teljes betiltását. Ez különösen a tojótyúk-, nyúl- és hízósertés-ágazatot érinti majd.

A cikk megállapításai és a nemzetközi trendek egyértelművé teszik: nem csupán morális, hanem stratégiai kérdés is, milyen irányba halad a tojástermelés. A járványhelyzetek – mint a madárinfluenza – tovább gyorsítják ezt a változást: csak az állatjóléti és élelmiszerbiztonsági szempontokat is figyelembe vevő tartásmód lehet fenntartható hosszú távon.

A tojás továbbra is alapélelmiszer világszerte, de a termelés módja nem lehet közömbös sem a fogyasztó, sem a gazda, sem a szabályozó hatóság számára. A tanulmány üzenete egyértelmű: ha el akarjuk kerülni a jövő járványait és meg akarjuk őrizni az emberek bizalmát az élelmiszerrendszerben, új alapokra kell helyeznünk az állattartás etikáját.