Általában több év szükséges ahhoz, hogy egyedszáma elérje a káros szintet, de ezt elősegíti a tápnövények ismételt termesztése ugyanazon a helyen. A lárvák és a kifejlett egyedek egyaránt képesek fertőzni a növényeket. Károsításuk során behatolnak a gyökér kéregszöveteibe, ahol táplálkoznak és fejlődnek, és ott helyezik el tojásaikat is. A behatolás helyén apró barna vagy fekete elhalt foltok képződnek, amelyek erős fertőzéskor összefolyva a gyökér vagy gyökérrész teljes elhalását okozzák.

A fertőzött fák visszamaradnak a fejlődésükben, hajtásaik rövidebbek lesznek. Jellemző még a hajtáscsúcsok leveleinek fakó színe. Egy nemzedék kifejlődéséhez az időjárási viszonyoktól függően 6-8 hét szükséges. Évente több nemzedéke fejlődik ki. Gyomokon is megélnek, ami tovább fokozza jelentőségüket, mert még a telepítés néhány éves szüneteltetése után is tetemes kárt okozhatnak az újratelepített fiatal fák gyökereinek fertőzésével.

A szabadon élő külső parazita fonalférgek közül a különféle Xiphinema és Longidorus fajok a legfontosabbak. Ezek a gyökérzónában élnek, ahol a kártételük során meggyérítik a hajszálgyökerek számát. A gyökércsúcsot is megtámadják, mely a szívogatás hatására megvastagszik, a mögötte lévő gyökérrészek összezsugorodnak, nekrotizálódnak.

Viszonylag nagy termetűek. A Xiphinema fajok 2-5 mm, a Longidorus fajok 4-10 mm hosszúak. A kutikulájuk teljesen sima, gyűrűzetlen, az elülső testvég mindkét faj esetében erősen elkeskenyedik. A talajban szabadon élnek, és a növények gyökerét csak kívülről szívogatják.

A Xiphinema fajok közül a szőlőszívó tűfonálféreg (X. index) Európa-szerte elterjedt faj. Tápnövényei főleg a fás szárú növények (alma, körte, szilva, őszibarack, kajszi, mandula, dió, szőlő, bogyósok). A teste nyitott spirál alakban görbült, a hímek igen ritkák. Szűznemzéssel szaporodik. Élettartama hosszú. A legmagasabb egyedsűrűséget ősszel éri el.

Gazdanövény hiányában steril, nedves talajban 9-10 hónapig él, de például szőlő kitermelése után 4-5 évig is életben marad. Ektoparazita, a gyökereken mechanikai sebzéseket okoz, valamint a gyökérvégek szöveteiben gubacsok keletkeznek. Talajjal és gyökérre tapadt földdel terjed.

Egy másik faj, a csecsfarkú tűfonálféreg (X. diversicaudatus) egész Európában megtalálható mérsékelt övi faj. Nagy termetű, karcsú állat. Egyedfejlődése lassú, életciklusa 3 év. Élettartama 5 évnél több is lehet. Növényzet nélkül a talajban 3 évig életben marad, bár nem szaporodik. A tojások 5 °C-on elpusztulnak, de a többi fejlődési alak télen is életképes. Vírusvektor, azaz fontos szerepet játszik vírusos betegségek terjesztésében.

Ektoparazita módon főleg a gyökér növekedési zónájában károsít, sejtnövekedési zavarokat, elváltozásokat idéz elő, ami miatt a gyökérvégek – az előző fajhoz hasonlóan – gyakran gubacsszerűen megvastagodnak.

A Longidorus fajok közül a vírusölő tűfonálféreg (L. elongatus) szintén egy mérsékelt égövi kártevő, amely általánosan megtalálható Nagy-Britanniában és Nyugat-Európában, valamint Magyarországon és Görögországban is. Évente egy nemzedéke fejlődik.

Hímek nem vagy ritkán fordulnak elő, ezért a faj túlnyomóan ivartalanul szaporodik. A kutatási eredmények szerint nedves talajban, gazdanövény hiányában is 2 évig életképes maradhat. Mintegy 60 gazdanövénye ismert, a fásszárúak közül a bogyós gyümölcsűekben és a szőlőn fordul elő leggyakrabban.

A fonálféreg a gyökércsúcson és a fiatal gyökereken ektoparazita módon táplálkozik. Az új gyökerek már a fejlődésük kezdetén gubaccsá alakulnak, a gyökérrendszer kiterjedése csökken, mert a gyökerek részben vagy teljesen elpusztulnak.