Szerző: Szabó Andrea, Tamás János, Nagy Attila
A termesztés felügyeletére szolgáló távérzékeléssel hatékonyan lehet adatokat nyerni a mezőgazdaságban a terepi állapotról. A Debreceni Egyetem pallagi kísérleti telepén korszerű módszerekkel vizsgáltuk a jégháló használatának hatását az almaültetvény vízforgalmára, és klorofilltartalom-becslő modellt állítottunk fel.
A kísérleteket egy mikroöntözéssel és jéghálóval felszerelt, tízéves Early Gold és Golden Reinders almaültetvényben végeztük. A gyümölcsös homokos talajon fekszik, ami magas kockázatot jelent a vízhiány és a hőség okozta stresszre, emiatt fekete jéghálót használnak a védelmére, ami elnyeli az UV-B-sugarakat, csökkentve a hősugárzás és a napégés káros hatásait.
A kutatás során 9 és 14 óra között készítettük a terepi felméréseket, minden alkalommal mértük a hőmérséklet (3%-kal alacsonyabb) és a relatív páratartalom alakulását (3,5%-kal magasabb), ami alátámasztotta a jégháló mikroklímára gyakorolt pozitív hatásait a takaratlan ültetvényhez képest.
A termokamerával végzett termográfiai felmérések 8 μm-től 14 μm-ig terjedő spektrális érzékenységgel történtek, árnyékos oldalról. A lombkorona hőmérsékletét, mint a termés vízstressz-mérőszámát évtizedekkel ezelőtt vezették be, majd a Crop Water Stress Index fogalma magában foglalta a „nem vízstresszelt alapvonalhoz” való viszonyát.
A növények vízellátottsága és annak mérése az utóbbi időkben egyre nagyobb figyelmet kapott, mivel a vízpotenciál jelzi a víz iránti igényt a növényen belül, a magas érték sok fiziológiai folyamatot befolyásolhat. A lombozat vízháztartását Scholander-nyomáskamrával vizsgáltuk.
Ehhez az ép, egészséges, árnyékolt levélmintákat speciális tasakba helyezzük 15 percre, majd a mérés kezdetén levágjuk a hajtásmintát. A mintákat a nyomókamrába tesszük, és a nyomás növelése után megmérjük a vízpotenciál-értékeket, ami almalombozat esetében 4-6 bar közé tehető.
