Mi áll a folyamatok mögött?
Az állatállomány zsugorodásának hátterében több tényező húzódik meg. A legfontosabbak közé tartozik:
- A fogyasztói szokások átalakulása, amely Európa-szerte csökkenő hús- és tejtermékfogyasztásban is tetten érhető. Egyre többen választanak növényi alternatívákat, vagy csökkentik állati eredetű termékek fogyasztását környezeti vagy egészségügyi megfontolásból.
- A szigorodó környezetvédelmi előírások, melyek különösen az intenzív állattartó gazdaságokat helyezik új kihívások elé. A klímacélok teljesítése érdekében több tagállamban korlátozásokat vezettek be az állatsűrűségre, illetve az üvegházhatású gázkibocsátások mérséklésére.
- A gazdasági bizonytalanság, amely nemcsak a takarmány- és energiaköltségek ingadozása miatt jelent problémát, hanem a munkaerőhiány és a piaci áringadozások miatt is.
A kecske- és juhágazat esetében mindehhez hozzájárul a tartás gyakran családi, kisüzemi jellege, amely különösen érzékeny a piaci sokkokra.
Dél- és Kelet-Európa a leginkább érintett
A kecsketartás hagyományosan a mediterrán és balkáni országokban, valamint részben Kelet-Európában volt erősebb. Görögország, Spanyolország, Olaszország és Románia jelentős kecsketej- és hústermeléssel rendelkezik. Az EU-ban tapasztalt évtizedes csökkenés tehát különösen ezekben a régiókban érezteti hatását, hiszen számos vidéki közösség számára kulcsfontosságú megélhetési forma a kecsketartás.
Az Eurostat ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a juh- és kecskeállomány adatai 2024-re becslések, míg a szarvasmarha- és sertésadatok egy módszertani változás miatt idősortörést tartalmaznak.
Ez ugyan némileg árnyalja az összehasonlíthatóságot, de a trendeket nem kérdőjelezi meg.
Magyarország: továbbra is marginális szerepben a kecsketartás
Magyarországon a kecsketartás eleve szűk szegmens, amely főként kézműves sajt- és tejtermék-előállítás céljából, jellemzően kisebb családi gazdaságok keretében működik. A KSH legutóbbi részletes adatai alapján hazánkban körülbelül 80-90 ezer darab kecske található, ami messze elmarad a juhtartás volumenétől (ez mintegy 870 ezer egyed).
A magyar kecsketenyésztés így egyszerre küzd a piaci korlátokkal és a fogyatkozó állományból adódó genetikai bázisszűküléssel.
Sokan ugyanakkor éppen a prémium, helyi termékek iránti növekvő keresletben látják a kitörési lehetőséget, ami egyedi sajtok, tejtermékek, illetve akár hús iránt mutatkozik.
Hogyan tovább?
Az európai állatállomány csökkenése kettős következményekkel jár. Egyrészt csökkenti az ágazat környezetterhelését, ami klímapolitikai szempontból üdvözlendő, másrészt viszont vidékfejlesztési, élelmezésbiztonsági és kulturális szempontból is aggályos. Különösen igaz ez az olyan hagyományokra építő ágazatokban, mint a juh- és kecsketartás, amelyek sok helyen a tájfenntartás és a helyi gasztronómiai értékek alapját képezik.
A sertésorbánc és típusai – Magyar Mezőgazdaság
„Jól termelni csak egészséges állattal tudunk!” – Magyar Mezőgazdaság
