Sokszor már decemberben virágot bont, ha enyhe a tél. Ezért is szokták karácsonyi rózsának nevezni, a fekete jelzőt pedig gyöktörzsének fekete színe miatt kapta. Az évszaknak megfelelő időjárás esetén februártól áprilisig virágzik. A hunyorok között abban különleges, hogy virágai nem bókolnak, hanem jól látható a virágok közepe.
Hunyorok és hunyorhibridek
Egy virágszáron 2-3 virágot hoz a zöld hunyor (Helleborus viridis), virágai élénkzöldek, nagy méretűek és februártól május végéig gyönyörködhetünk bennük. Kisebb termetű, 20-40 cm magasra nő, szára egyszerű vagy elágazó, levelei sötétzöldek, jobban kedveli a világosabb helyeket.
Akár 80 cm magasra is megnőhet a büdös hunyor (Helleborus foetidus), levelei 7-10 karéjjal tenyeresek, virágai halványzöldek piros szegéllyel. Neve arra utal, hogy levelei megdörzsölve kellemetlen szagúak.
A keleti hunyor (Helleborus orientalis) 30-35 cm magas, február végétől április közepéig nyílnak virágai, színük változatos, lehetnek bíborszínűek, lilák, rózsásak vagy fehérek, néha sötéten pettyezettek, vagy sötétbordó erek díszítik, nagyok, akár a 7 cm-t is elérik. A teltvirágú fajták színe jellemzően sötétebb.
Szardínia és Korzika szigetén őshonos a korzikai hunyor (Helleborus argutifolius), az egyik legtermetesebb hunyor az akár egy métert is elérő magasságával. Virágai halványzöldek, nagy tömegben nyílnak. Hegyes fogazatú, három levélkéből álló, sötétzöld levelei örökzöldek.
A hunyorhibridek félig örökzöld fajták, fényes, sötétzöld levelekkel, melyek fölé elágazó szárakon magasodnak a virágok. Különböző színekben kaphatók, vannak köztük fehér, rózsaszín, zöld, sárga, lila és pöttyös változatok is. Kompakt, kisebb méret jellemzi őket maximum 50 cm-es magassággal.
Nem szeretik az átültetést
Jó vízáteresztő képességű, meszes talajba ültessük őket, virágzást követően tavasz végén vagy ősz elején. egymástól 30-40 cm távolságra. Mélyen gyökereznek, ezért ültetés előtt lazítsuk föl jó mélyen a talajt, és dúsítsuk érett trágyával az ültetőgödröt.
Nem szeretik az átültetést, de meghálálják, ha minden évben adunk nekik komposztot kora tavasszal, majd augusztus-szeptemberben a virágképződés időszakában. A nyarat pihenéssel töltik, ilyenkor minimális öntözést igényelnek. A legtöbb faj télálló, de a kemény hideg és az erős téli szelek ellen nem árt, ha ősszel kéregmulccsal vagy lombtakaróval védjük a tövüket. A mulcsozás egész évben jó szolgálatot tesz a talaj nedvességtartalmának megőrzésében.
Januárban vagy februárban távolítsuk el az elszáradt leveleket, ezzel megelőzve a levélfoltosságot. Hajlamosak a gyökérrothadásra, ez a gombás betegség nedves, párás helyeken terjed. Vírusos betegségeket is kaphatnak, melyek a leveleken fekete csíkok formájában és a virágok deformálódásában nyilvánulnak meg. A beteg részek eltávolításával és elégetésével védekezhetünk ellene. Megtámadhatják levéltetvek és sajnos a csigák is szeretik.
Magvetéssel és a tőosztással egyaránt szaporíthatjuk. Legegyszerűbb, ha az anyanövény körül elszóródott magokból kikelt magoncokat kora tavasszal kiszedjük és elültetjük végső helyükre. A magokat begyűjtve, akár cserépbe is vethetjük egy évig tartó nedves és hideg periódus után, általában ősszel vagy kora tavasszal.
Tőosztáskor ügyeljünk arra, hogy az átültetést nehezen viselik, 5-6 évente érdemes próbálkozni, amikor már túl nagyra nőtt a tő.
Ültethetjük ligetes, természetközeli kertekbe, árnyékos sziklakertbe, vegyes évelő és cserjeágyásokba. Társítsuk hóvirággal és más korai hagymásokkal, de jól mutat páfrány, árnyékliliom, tündérvirág, gyöngyikés gyepliliom, turbántok, poloskavész társaságában is.
