Az előző cikkünkben már utaltunk rá, hogy dr. Györgyi János állat­orvossal sorozatot tervezünk a pályafutása során megélt eseteiből és azok tanulságából. Boldogan olvastam az általa írt soron következő jegyzetet, melyben ismét egy lovas témát boncolgatunk, az „ünnepi betegséget”. Bevallom, számomra teljesen új fogalom, hiába a majd’ negyed évszázados lovas múltam, ám nem is csoda, hiszen lovaim nem munkalovak, csupán házikedvencek.

Az ünnepi betegség persze a köznyelvben elterjedt elnevezés, a szakirodalmak bénulásos izomfesték-vizelésként emlegetik. A népi elnevezés a betegség kialakulásának időszakára utal, mely szerint leg­gyakrabban az ünnepeket – melyek alatt a gazda és lova is pihenőt tartottak a munkában – követően ütötte fel a fejét.

A betegség kialakulása

Az igáslovak az ünnepeket általában az istállóban töltötték a hétköznapokban megszokott, aktív mozgáshoz kellő, bő takarmányozás mellett. Az ünnepek végeztével ismét befogták őket, és a korábban megszokott, feszített munkatempóban dolgoztak, ami együttesen eredményezte a betegség kialakulását. A doktor úr így emlékszik vissza a történetre:

A korelőzmény az adatok felvétele során kiderült, miszerint a ló az ünnepek miatt bő egy hétig nem volt befogva, de a takarmányt a korábban megszokott módon kapta. Megtapintottam a farizmokat és éreztem, hogy meg vannak duzzadva, kőkemények.

Diagnózis és kezelés

Nem kellett sokat gondolkodni a diagnózison. Az ünnepi leállás után, az első befogáskor a bőséges takarmányozás, valamint a sok állás után, a szokásosnál is intenzívebb mozgás következtében jelentősebb tejsav-felhalmozódás alakul ki az izmokban. Igazán gyors eredményt tudunk elérni azzal, ha 3-5 liter vért lecsapolunk a szervezetből.

Ez akkor igazán eredményes, ha még álló helyzetben lévő lónál tudjuk elvégezni. Jelen betegünknél is megcsináltuk, de csak mérsékelt eredményt hozott, mert nagyon súlyosak voltak a comb­izom elváltozásai. Mondtam a gazdának, hogy nincsen jó kórjóslatom, de arra kért, próbáljak segíteni, hogy megmaradjon a kedvenc lova. Föltették egy pótkocsira, hazavitték, és jelentős tortúrával bevitték az istállóba. Én naponta kétszer mentem, hogy fájdalomcsillapítókat és izomlazítókat adjak az állatnak.

A gazda – hogy az állat minden mozdulatára oda tudjon figyelni – tíz napig az istállóban töltötte az éjszakákat, és minden utasítást pontosan végrehajtott. Az állat tíz nap alatt meggyógyult, és még sokáig meghálálta gazdája végtelen gondoskodását.

Az esetet olvasva rögtön a megelőzésen, a megbetegedés elkerülésén járt az eszem, hiszen „jobb félni, mint megijedni”. Ám ne szaladjunk ennyire előre! Először ismerjük meg a betegség kialakulásának lehetséges okait, és csak ezt követően térjünk ki a prevencióra és a gyógykezelésre.

Az izomelfajulásos izomfesték-vizelés nem csak a ló izomzatának a megbetegedése, mindazonáltal az izomzat erősen érintett a betegségben. Leginkább a nagyobb izomtömeggel rendelkező, málhásabb lovak – mint a hidegvérű és a sodrott – a veszélyeztetettek.