Természetesen az jó, ha nagy a választék és egyre jobb a minőség, de sokan megfeledkeznek egy nagyon lényeges dologról, mégpedig a lovak tömegtakarmányáról.

Nem elehet eleget hangsúlyozni, milyen fontos a lovak helyes takarmányozása, ezt viszont sok lovas félreérti. Vagyonokat költenek a különféle tápokra, kiegészítőkre, azért, hogy lovuk jobb kondícióban legyen, nagyobb legyen a teljesítőképessége. Sokszor azonban a legkiválóbb abraktakarmányok, müzlik, kiegészítők után sem érkezik meg a várt eredmény. A sovány ló nem hízik, a sportló teljesítménye nem növekszik, sőt minden erőfeszítés ellenére romlik, gyakorivá válik a kólika, asztmás (kehes) lesz a ló, kialakul a gyomorfekély, amire ezután hosszas kezelés vár. Ilyenkor az állapot vagy javul, vagy nem. 

Mi állhat a háttérben?

A ló legelő állat, a fő tápláléka a fű, emésztőrendszere a folyamatos evésre tervezett, ezért a gyomra viszonylag kicsi, egyszerre nagy mennyiségű abraktakarmány etetése kerülendő. A napi mennyiséget lehetőleg minél több kisebb részletben kell etetni. Manapság már megoldhatatlan, hogy lovaink hatalmas, dúsfüvű legelőkön éljenek, ezért a füvet „házhoz szállítva” kapják széna formájában. A széna a ló alaptakarmánya, ebből fogyaszt a legtöbbet, ez melegíti télen és ebből kellene, hogy felvegye a számára nélkülözhetetlen tápanyagokat. Sajnos a hazai piacon rengeteg ócska minőségű, szénának nevezett bálaförmedvény található, évről-évre egyre nagyobb mennyiségben. Gyakori az olyan hirdetés, ahol, mint pozitívum említi az eladó, hogy az általa felkínált széna „ősgyepről” származik, ami azonban legtöbbször annyit jelent csupán, hogy gondozatlan, gazos, ellenőrizetlen területről származik a szénának a legkevésbé sem hívható kaszálvány, amelyet még birkának sem illene odaadni.

Az ilyen bálákban minden megtalálható, a töméntelen mennyiségű portól, a durva gazokon, faleveleken, faágakon, szeméten keresztül, a vadrózsabokron át, a lovak számára legmérgezőbb növényekig, mint pl. az őszi kikerics, amely a 2024-es év „slágernövénye” volt a hazai szénapiacon.

Az ilyen gondozatlan helyekről begyűjtött széna aztán vagy már bálázás közben penészes lesz, mert nem száradt ki eléggé, vagy ázottan bálázzák, vagy a bálázást követő igénytelen tárolás miatt lesz penészes.

Ezután jön a kólika, a gyomorfekély, a kehesség, vagy enyhébb esetben „csak” kondícióvesztés, teljesítménycsökkenés. 

A megoldás

A szakemberek, állatorvosok nem győzik hangsúlyozni a széna minőségének fontosságát. Ma már hazánkban is be lehet vizsgáltatni a szénát, annak beltartlamát, amely segítséget nyújthat a minőség pontosításában, de sajnos az istállókban kikötő hazai széna legtöbbször annyira gyenge, rossz minőségű, hogy az ilyen vizsgálatoknak semmi értelme, mert nem a minőség foka a kérdés, hanem hogy mekkora kárt okoz fogyasztása a lovunknak. Ha jó minőségű szénát etetünk, számtalan egészségügyi problémát tarthatunk távol. Emellett, mint a neve is mutatja, a széna tömegtakarmány, megfelelő mennyiségben kell etetni.

A tápok jelentősége

A megfelelő minőségű tömegtakarmány mellett van igazán értelme a jó minőségű tápok etetésének. Ha jó minőségű a széna, a tápok mennyisége minimálisra csökkenthető, egyfajta balanszerként működhetnek, hiszen ezek minősége, beltartalma állandó, ami a széna esetében változó lehet.

Az idősebb és/vagy rossz fogazattal rendelkező lovakat szénapótló szénapellettel kell etetni, a számukra kifejlesztett tápok mellett.

Milyen a jó széna, mire figyeljünk?

A jó széna zöldes színű puha, jó illatú, nem túl hosszú szálú, nem poros, száraz, penészmentes. Figyelem, nem csak az a széna lehet penészes, amelyen már szemmel láthatólag megjelenik a fehéres bevonat! A kellemetlen, dohos szagú, nyirkos tapintású széna is penészes, az ilyen „szénát” tilos feletetni. Figyeljük a lovunkat, ha a számunkra jónak tűnő szénát egyértelműen elutasítja, annak mindig van oka. Járjunk utána! Ne adjunk ismeretlen eredetű növényekkel teli szénát, ne bízzuk a lóra, hogy majd úgyis kiválogatja, mert a legtöbbször nem ismeri fel a mérgező növényeket száraz formában.