A betegség könnyen felismerhető
Maga a betegség könnyen felismerhető. Ha a ló több napi pihenő után, megfelelő előkészítés nélkül, hirtelen magas intenzitású munkát végez, akkor egy bizonyos időn belül – 5-10-30 perc – a mozgása kötötté válik. A kötöttség mellett jellemző a remegés, túlzott mértékű izzadás és a ló hátuljának rogyadozása. – ez akár a összeeséséhez is vezethet súlyosabb esetben.
Ekkor a ló izomzata – főként a farizmok – érezhetően merevvé, duzzadttá válnak. Ennek oka, hogy az adott izomcsoportban az izomrostok elkezdenek elhalni. Ezek az izomrostok megduzzadnak, és képtelenné válnak az összehúzódásra, ez okozza az izommerevséget és az erőteljesebb izomfunkcióra való képtelenséget.
Ilyenkor ürül a kioldódott izomfesték. A betegség súlyos esetben a vese erőteljes károsodásával – ezt a vesében felhalmozódó izomfesték váltja ki –, akár az állat elhullásával járhat, így kiemelten fontos állatorvost hívni!
A betegség kialakulása tehát rendkívül gyors. Lefolyásának súlyosságát pedig az határozza meg, idejekorán fel tudjuk-e mérni a betegség jeleit. A prevenciót ez esetben is nagyon fontosnak tartom, hiszen általánosan igaz az, hogy könnyebb az egészséges szervezetet megőrizni épen, mint valamely betegségből felgyógyítani. Dobos Áron FEI képesített lómasszázs-terapeuta kiváló válasszal szolgál a betegséggel kapcsolatos írásában.
Előrelátással és körültekintés
„Ennél a betegségnél kiemelten fontos, hogy előrelátással és körültekintéssel kezeljük a lovunkat az ünnepek alatt és a mindennapokban egyaránt. A lovunk takarmányozásának beállítása, főleg az abraktakarmány esetén, szintén kritikus. Ne etessük túl a lovat, mert a pihenő alatt szintén negatívumhoz vezethet.
Kritikus továbbá a munkába való visszahozatal. Sokan úgy gondolják, 2-3 nap nem oszt, nem szoroz. Ez teljes pihenő esetén nem igaz, főleg a veszélyeztetett lovaknál. Így ilyenkor is érdemes egy-két nap átmeneti időszakot adni a lónak azelőtt, hogy komoly terhelésnek vetnénk alá. Számításba kell természetesen venni azt is, hogy a ló több napi pihenő után kifejezetten energikus, ilyenkor az első nap mindenképpen érdemes kontrollált munkában tartani a lovat, így elkerülhetjük a bajt.”
Szüleim gyermekkorában rengeteg lovasfogat gondoskodott a környékbeli fuvarozásról, erre mindig szívesen emlékeznek vissza. A fejlődés azonban magával hozta a gépesítést, így a fuvarosok és lovaik ma már többnyire csupán a régi fekete-fehér fényképeken elevenednek meg.
Bevallom, sajnálom, hogy az általam csodált hidegvérű lovak ma már csupán városi legendák nálunk. Ám úgy gondolom, ennek ellenére érdemes ismerni a betegséget, hiszen a versenyek résztvevői, de még hobbilovaink is kerülhetnek hasonló, „ünnepi” helyzetbe, ha nem gondoskodunk róluk megfelelően.
