A kalapos gombák némelyike az étrendünkben is szerepel. Ezek az emlékek, tapasztalatok legtöbbször mosolyra fakasztóak és nem is sejtetik, milyen mély és fontos szerepe van a láthatatlanul meghúzódó gombavilágnak mindennapi életünkben. Ugyanis a talajlakó gombák és az azokhoz kapcsolódó apró élőlények nagyban tudják befolyásolni tápláléknövényeink mennyiségét és minőségét is.

Fontos tudnunk, hogy a humuszos talaj tömegének felét élőlények adják. Az egyik legrégebben ismert kapcsolat növényeink és a mikroszkopikus méretű lények között a nitrogénmegkötő baktériumok jelenléte a pillangós virágú növények gyökerén, amelyek gümőket alkotva segítik például az akácot abban, hogy hozzájusson az egyébként számára felvehetetlen nitrogénhez a talajból.

Ezzel szemben a gombák szén-dioxid felhasználásával óriási hálózatokat építenek ki a talajban, gyakorlatilag belenőnek a gyökerekbe, behálózzák azokat, így sokszorozva meg a gyökérrendszer méretét, tápanyag- és vízfelvevő képességét. Az ilyen szimbiózist mikorrhizának nevezik. Ez az elnevezés görög eredetű, gombagyökeret jelent. Ezek a gombahálózatok több kilométer hosszúak lehetnek, és létezésük elengedhetetlen a talaj-biodiverzitás és a táp­anyagkörforgás számára. A mikorrhiza gomba egyébként nem egyetlen gombafajt jelent, hanem egy teljes családot.

Ezeknek a hálózatoknak a jelenléte nagyon sokféle folyamatot befolyásolhat a talajban, foszfort mobilizál, szárazságtűrést fokoz, talajszerkezetet javít vagy kórokozókat riaszt, valamint aktivizálhatja a növények immunfolyamatait. Könnyen látható tehát az összefüggés, miszerint a mikorrhiza fonalakkal gazdagon ellátott talajokban élő növényeink egészségesebbek, így nagyobb zöldfelületet, több termést adnak számunkra is. Természetesen a gomba sem marad hoppon: szolgálataiért cserébe a fotoszintézis által megtermelt cukrok táplálják életfolyamatait. Egy környezetemben élő kezdő kertészkedő megfigyelte, hogy amikor a kert végében élő, természetes sövényt alkotó kökényszilvatövekből néhányat gyökeresen átültetett csupán néhány méterrel odébb, azokat a kertbe bejáró vadnyulak tarra rágták, míg a továbbra is csoportban élő példányok érintetlenek maradtak.

Mert a vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy egyes talajgombák a növény saját immunrendszerét képesek erősíteni, mások pedig anyagcseretermékeikkel üldözik el a növény károsítóit.