A vegyes kultúra kialakításának kezdetén a csupasz talajfelszín első kultúrái a zöldtrágyanövények lehetnek, amelyek finom gyökérzetükkel átszövik a talajt, aktivizálják a talaj mikroszervezeteit és teret adnak a mikroorganizmusok, talajbaktériumok és gombák tevékenységének, beindul a talajélet. Ezzel megteremtjük a feltételeket a magasabb szerveződésű szervezetek számára a talajban.

Kezdjük tehát kora tavasszal a zöldtrágyanövények, például a mustár vagy a lóbab vetésével. Mivel mindkettő korán elvethető és gyorsan fedi a talajt, a zöldségeink kiültetéséhez már kedvező feltételeket teremtünk. A zöldtrágyanövények beforgathatók a talajba, de ha még bimbózásban levágjuk és a talajfelszínen hagyjuk, akkor kedvező feltételeket teremtünk egy felületi mulccsal, ami javítja a vízgazdálkodást, vizet, tápanyagot ad, másrészt a talajfelszín takarásával a gyomokat is visszafoghatjuk.

Egy beállt rendszerben a spenót vetésével kezdünk, ami mint talajtakaró és zöldtrágyanövény fontos szerepet tölt be a talajfelszínen és a gyökérzónában is, és természetesen el is fogyasztjuk. A spenót vízigényes növényfaj, ha kevesebb víz van a talajban, kezdhetünk körömvirággal is.

Gertrud Franck tervében a vegyes kultúrás zöldtrágyanövény kezdeti fejlődése (lomblevelek, tőlevélrózsa) után kialakíthatjuk a zöldségsorokat és a sorközöket, ami azt jelenti, hogy 50 cm-enként helyezzük el a zöldséges rendszer sorait, és közöttük levágjuk, meghagyjuk a takarónövényt, ezáltal talajvédelmet, gyomkiszorítást és felületi komposztréteget is biztosítva.

Az idei spenótsorközökbe jövőre a soron következő kultúra kerül, vagyis a rendszerünk 25 cm-rel továbbhalad. A spenótsorköz közepén lesz az új zöldségsorunk, így minden új sor egy mulcsozott talajra kerül.

A lekerülő kultúrák után sokféle zöld­trágyanövény alkalmazható, amelyek a késő őszi időszakban segítik a talajélet aktivizálását. Bedolgozva, vagy levágva a talajfelszínre védelmet és tápanyagot adnak. Javasolt a mustár, az olajretek vagy a lóbab.

Sorkiosztás

A váltakozó soros ültetés szabályos rendszerben történik, amelyben a fő kultúrák egymástól 2 m távolságban helyezkednek el, és a közöttük lévő sorokban a rövidebb tenyészidejű és kisebb termetű, kevésbé fény­igényes kultúrákat találjuk. Egy sorba egy vagy két növényfaj kerül, az A, B, C sorok a zöldségfajok tulajdonságai alapján szerveződnek. Számításba vesszük a vetési és betakarítási időt, azaz a vegetációs idő hosszát, a fajok méretét, habitusát, tápanyag- és vízigényét, valamint árnyéktűrését, illetve fényigényét.

Az A sorokba nagy tápanyag- és helyigényű, fény­igényes fajok kerülhetnek, amelyeknek hosszú a tenyészideje, tehát a sort a tenyészidő nagy részében elfoglalják. Ilyenek a paradicsom féldeterminált és folyton növő fajtái, a paprika, burgonya, padlizsán, cukkini, uborka, tökfélék, fejes káposzta, leveles kel, zeller, karósbab.