A korai levélhullás miatt legyengült fák fagyérzékennyé válnak. Az első permetezés időpontja április eleje, majd 8-10 napos időközökkel folyamatosan legalább június közepéig kell védekezni. A fertőzött lomb talajba forgatásával vagy megsemmisítésével a következő évi fertőzőanyag mennyiségét csökkenthetjük.
A csonthéjasok levéllyukasztó betegsége valamennyi csonthéjas gyümölcsfajon előfordul. Súlyosabb veszteségeket az őszibarack-, a mandula- és a kajszifákon okoz, de a betegség a cseresznyén, a meggyen, valamint szórványosan a szilvafán is fertőz. Meggyben a fertőzés következtében a leveleken kezdetben kis méretű, majd egyre növekvő, sárga közepű, bíbor szegélyű foltok alakulnak ki.
A foltok közepe később elválik a szegélytől és kihullik. A vesszőkön sötétbarna, kerek vagy ovális, később kifakuló közepű foltok láthatók. Fás részeken a fertőzés helyén gyakori a mézgásodás. A fertőzési források a lehullott levelek és a vesszők, ahol a kórokozó gombafonalakkal és konídiumokkal (spóra) telel át. A gomba optimális hőmérsékleti igénye 15 °C. Nagymértékű fellépésére tehát csapadékos, hűvös tavaszt követően kell számítani.
A meggy mikoszferellás levélfoltossága a meggy szórványosan előforduló levélbetegsége. A fertőzött leveleken 2-4 mm-es sötét, lilás szegélyű foltok jelennek meg, amelyek később kilyukadnak. A kórokozó a lehullott leveleken telel át. Tavasszal az itt kialakult pszeudotéciumokból kiszabaduló aszkospórákkal, később konídiumokkal fertőz. A védekezés azonos a meggy blumeriellás betegségénél leírtakkal.
A meggy antraknózisa hazánkban egyre több helyen súlyos kárt okoz, főleg ha az érés időszakában változékonyabbra, esősre fordul az idő. A fertőzött gyümölcsökön eleinte apró, besüppedő foltok keletkeznek, amelyek egyre nagyobbá válnak. Később a beteg gyümölcsök összeaszalódnak. A meggyfajták közül a Cigánymeggy és a Pándy meggy fogékony a betegségre.
A kórokozó áttelelésében és terjedésében fontos szerepe van a mumifikálódott gyümölcsöknek és más fertőzött növényi részeknek (kocsányok, termőnyársak). Ellene a védekezés megegyezik a blumeriellás betegség ellenivel.
Legkedveltebb tápnövénye a mandula, de gyakran fertőzi a meggyet is: a károsítás az idősebb fák alsó részeinek sebzéséből indul ki és fölfelé terjed a koronában. A hernyók a vastagabb kéregrészekben szabálytalan alakú járatokat rágnak. Általában a fák legmelegebb, déli-délnyugati oldala és a fatörzs alsó része a legfertőzöttebb. A szállítószövetek megsértése miatt a fákon gyakran mézgafolyás figyelhető meg, de a kéregből kiálló bábingek is jelzik a fertőzést.
A kártevő hernyója gubóban telel a kéreg alatti járatokban. Az imágók május-júniusban, illetve a második nemzedék egyedei július-augusztusban rajzanak. A tenyészidőszakban szexferomon-csapdával nyomon követhető a rajzás, de annak hiányában a kéregből kiálló bábingek is jó támpontot nyújtanak a védekezési időpontok megválasztásához. Erősebb fertőzés esetén a vastagabb ágakat lemosásszerű permetezésben kell részesíteni.
A kezeléseket szórópisztolyos megoldással az áttelelő nemzedék lepkéinek rajzásakor, 8-10 naponként kell megismételni, amíg az adott meggyfajta érési ideje ezt lehetővé teszi. Szüret után is indokoltak a rovarölő szeres kezelések. A törzsfelület gyökérkefével történő letisztításával is gyéríthető a kártevő.
