A tökfélék családjába tartozó görögdinnye egy különleges bogyótermés, aki feltételezhetően Afrikából származik. Rengeteget találtak belőle a Kalahári-sivatagban, ahol valószínűleg réges régóta szabadon növekedett. Ezt onnan sejthetjük, mert egy ősi, kb. 5000 éves lelet megörökített egy korabeli dinnyeszüretet. Tehát úgy tűnik, elég régóta szeretjük, de van is miért.
Nyári szupertáplálék
A görögdinnye méregtelenítő, vesetisztító, vizelethajtó és csonterősítő hatású. Csökkenti a prosztata-, tüdő-, és a gyomorrák, valamint az ízületi gyulladás kialakulásának esélyét. Magas rosttartalma miatt igencsak laktató, még a testsúlycsökkentést is támogatja. De nemcsak a legtöbbre tartott húsa egészséges, hanem a kevésbé preferált részei is dúskálnak a földi javakban. A héja tartalmaz egy ritka aminosavat, a citrullint, ami sportolók számára áldásos hatású. Enyhíti az izomfájdalmat, növeli a teljesítményt és elősegíti a vérből a nitrogén kivonását.
Görögdinnye mint „zöldség”?
A dinnyehéj fehér része textúrája és íze alapján nyugodtan használható zöldségként. Például meghámozva és kisebb darabokra vágva beletehetjük párolt egyvelegekbe, ragukba, salátákba. Uborkához való hasonlósága pedig magától értetődővé teszi, hogy ugyanúgy fermentálható, illetve savanyítható, mint távoli családtagja.
Fermentált dinnyehéj: mossuk meg a dinnyét felvágás előtt, fogyasszuk el jóízűen az édes gyümölcshúst, majd hámozzuk le a héj legkülső zöld héját. Egyébként ez a rész is ehető, de az érett, étkezési korú dinnyéknél ajánlott mégis megszabadulni tőle, mert már eléggé kemény. A fehér részt vágjuk keskeny szeletekre, vagy falatnyi darabokra és szórjuk befőttesüvegbe. Szuszakoljunk néhány csilit a darabok közé, majd töltsük meg az üveget 2%-os sóoldattal (egy evőkanál sót oldjunk fel literenként). Zárjuk le az üveget, és tegyük fénytől védett, szobahőmérsékletű helyre. Érleljük néhány napig, időnként ellenőrizzük, hogy eléggé savanyú-e már. Amint elkészült tegyük be a hűtőszekrénybe. Más ízesítéssel is ki lehet próbálni.
