0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 23.

Ezeket a szilvafajtákat termesztik leginkább Magyarországon

Magyarországon a szilvát elsősorban ipari gyümölcsként tartjuk számon. A hazai termés zömét a feldolgozóipar használja fel, elsősorban pálinka és lekvár készül belőle, kisebb részben aszalvány és befőtt.

Nőtt az oltványok száma

A hazai faiskolai termelés az ezredforduló után drasztikusan visszaesett, 8 millió oltványról 3 millió alá 2005-re, majd a 2015–2017 környéki átmeneti növekedés után folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, az utóbbi években jellemzően évi 3 millió oltvány alatt maradt. A teljes termelésből a szilva mennyisége és aránya a 2. ábrán követhető (a kék vonal a darabszámot, a piros vonal a százalékos arányt mutatja).

Míg a gyümölcsfaiskolai termesztés csökken, azon belül a szilvaoltványok előállítása emelkedett az ezredforduló óta, maximumát 2014 környékén érte el több mint 500 ezer oltvánnyal, ami több mint duplája volt a 2000-es évek elején regisztrált 200 ezres mennyiségnek.

Jelenleg a teljes faiskolai termelésből a szilva valamivel 400 ezer fölötti darabszámmal van jelen, ami a teljes termelés 15%-a. Azaz a szilva jelentősége a faiskolai termelésben az elmúlt 5-6 évben folyamatosan nőtt. A szilvaoltványok zöme az utóbbi években certifikált oltvány.

A fajtahasználatot fajtacsoportonként vizsgáltuk, a következő kategóriákat alakítva ki: Besztercei-fajtakör, csacsaki fajták, angol-amerikai fajták (Stanley, President, Bluefre), német fajták (ré­gebbi és újabb nemesítés egyaránt), ringlók és egyéb fajták. Az egyes faj­ta­cso­portok százalékos részesedése a 3. ábrán látható.

Joganta szilvafajta
Joganta

Összegezve, a 2000-es évek elején a hazai faiskolák termeléséből a csacsaki fajták csaknem 50%-kal részesedtek, míg a német szilvák aránya alig haladta meg a 10%-ot. Ez az arány napjainkra nagyjából megfordult, a német fajták aránya meghaladja a 30%-ot, míg a csacsakiaké 20% alatt maradt. Az angol-amerikai fajták aránya nagyjából stabil, elsősorban a Stanley-nek köszönhetően, amely a teljes hazai termelés körülbelül 20%-át adja. A Besztercei-fajtakör és a ringlók csaknem teljesen kiszorultak a termesztésből, mindössze 3-4%-os a részesedésük.

A fajtahasználati trendeket nagyjából megerősítik a 2017-es ültetvény-összeírás adatai. Ezek alapján az ültetvényfelület 30%-át a csacsaki fajták adták, míg a Stanley részaránya 22% volt. A német fajták közül a Topend Plus 4% körüli aránnyal szerepelt, de a német fajták faiskolai termelése ezt követően futott fel, nagy valószínűséggel ma ennél a 4%-nál sokkal nagyobb arányt mutatna egy újabb ültetvény-összeírás adatsora.

Változó arányok

A korai szilva továbbra is szerepet kap a termesztésben, főként friss áruként.

A hagyományos Cacanska ranának jól láthatóan évek óta stagnál a szaporítása (4. ábra). A Topfirst fajtáé viszont évről évre nő, már meg is haladta a C. ranáét. Ennek több oka is van, de elsősorban a szép kék színt kedvelik a vevők. Vannak még ennél is korábbi fajták, mint például a Juna, melynek szaporítása szintén meredeken emelkedik. Ezt a fajtát még nem ismerjük igazán azon kívül, hogy minden eddigi szilvánál korábban terem és jóízű.

A középkorai éréscsoportban továbbra is a Cacanska lepotica dominál, bár egyértelműen csökken a szaporítása évről évre. Valószínűleg ebben a dömpingben nem akarnak a termelők többet telepíteni. Ennél korábbi érésű és nagyon bőtermő, jóízű a Hanka, amelyből néhány faiskola szaporít. Ezzel a fajtával kapcsolatban is további információkra van még szükség.

Valamivel későbbi a Topfive, melyet a pálinkakészítők egyre jobban kedvelnek. Keresik ízéért, színéért és egyre többet szaporítanak belőle a faiskolák. A Cacanska lepotica után és a Stanley előtt érik, valószínűleg ez sem hátránya.

A középérésűek közül évtizedek óta letaszíthatatlan a trónról a Stanley, ráadásul úgy tűnik, a Cacanska lepoticával szemben egyáltalán nem csökken a népszerűsége (5. ábra).

A környező országokban is nagyon keresett, ebből van oltványexportunk is. Pedig vannak komoly konkurensei is, például a Toptaste (Kulinaria), melynek szaporítása növekszik, és ízben, tárolhatóságban megelőzi a Stanleyt, valamint hosszan fán tartható. Csökkenőben van a hagyományos Cacanska rodna, amely kiváló ízű, de a vírus-ellenállósága nem kielégítő, különösen az újabb vírusrezisztens és toleráns fajták mellett.

A középkései csoportban jelentős az átrendeződés (6. ábra). A már említett Besztercei-típusoknak a vírus mellett az egyre sokasodó hőségnapok végleg megadták a kegyelemdöfést, különösen az Alföldön. A Haroma szaporítása elmarad attól, ami indokolt lenne, bár kétségtelen, hogy a hőségnapokat ez a fajta is nehezen viseli. A Jojo továbbra is keresett, de két utódából is egyre többet szaporítanak.

Különösen keresett és dinamikusan fejlődő a Joganta, amely méretében, ízében, szállíthatóságában és ellenállóságában egyelőre verhetetlennek tűnik.

A kései csoportban még mindig szerepel a President, sok hibája ellenére keresik. Szaporításában nem várható további felfutás, mert mindkét utóda (Tophit, Presenta) jobb nála. Az Elenát igen lassan szorítja ki a Presenta, pedig ez indokolt lenne (7. ábra).

Az igen kései csoportban vannak a legnagyobb arányban szaporított fajták, a Topend Plus és a Tophit. Előbbit a legnagyobb arányban szaporítják az újabb fajták közül. Nem véletlen, hiszen ebben az időben lehet a legjobb árakat elérni, különösen, ha hűtéssel párosítják.

Elkerülhetetlennek látszik a fajtaösszetétel átalakulása. Ráadásul Németországból, Michael Neumüllertől (BayOZ, Bayerisches Obstzentrum) újabb fajták várhatók, melyeket még kevéssé ismerünk, de a kezdeti eredmények nagyon biztatók.

Dr. Nádosy Ferenc, dr. Peti Erzsébet, Szarka Edit, dr. Lakatos Tamás
Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem,
Kertészettudományi Intézet,
Gyümölcstermesztési Kutatóközpont

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: