A rendszerváltás előtt szinte kizárólag nagy sörgyárak működtek, hiszen a magyar néplelket ki kellett elégíteni, majd megjelentek a rendszerváltást követően a kisüzemi sörfőzdék, és forradalmat robbantottak ki. Bemutatkozásuk a 90-es évek elején elkezdődött, és az évtized végére mintegy 450 sörfőzdét jegyeztek Magyarországon. Szemben a mostani mintegy 90-el. Minek is köszönhető ez a csökkenés? Egyrészt nagyon nehéz volt eladni a terméket, akkor legtöbbjük még korszerű technológiával sem rendelkezett, sok helyen nem volt megfelelő szakmai tudás sem. Úgyhogy a kezdeti lelkesedést követően nagyon sokan bezártak. Az ezredfordulót követően körülbelül 30 sörfőzde maradt talpon.

A nagy sörgyárak szerződései továbbra is bekorlátozták a piacot, bár akadtak vendéglátósok, akik nyitottak voltak az újdonságra, de országos szinten nem ez volt a jellemző.

„A kisüzemi sörfőzdék az elmúlt években egyszerre néztek szembe a létüket próbáló kihívásokkal, s értek el az egész ágazatot átformáló sikereket. Miközben a világjárvány hatásai, az energiaárak növekedése és az alapanyaghiány próbára tették a jellemzően családi- vagy mikrovállalkozásként működő üzemeket. Eközben az alkoholos termékek iránti kereslet csökkent, s a nagy sörgyárak piaci fölénye megmaradt”- fogalmazta meg Starcsevics Péter. Ennek köszönhetően nem minden szereplő tudott talpon maradni. A szakember véleménye szerint

Szükség lenne célzott fejlesztési forrásokra, és javítani kellene a piacrajutás esélyein.

Ma kétpólusúnak mondható a sörgyártás, a középmezőny megerősítése stabilabb, rugalmasabb struktúra kialakítását tenné lehetővé. Az Egyesület elnöke felhívta a figyelmet a célzott termékfejlesztések, lokális sörkampányok fontosságára, s a bor mintájára a gasztronómiai pozicionálás megerősítésére.