Fény és árnyék

Van még egy sarkalatos tényező, a térállás. Célszerű figyelembe venni, milyen elv alapján alakítottuk ki a térállást a São Francisco folyó völgyében, és tanulni az ottani tapasztalatokból.

Ma Magyarországon a szőlészeti szakmában közhelynek számít, hogy minél kisebb térállást kell alkalmazni, az egy hektárra jutó tőszámot a maximumra kell vinni, és az is meghatározó faktora a minőségi bortermelésnek. Ez természetesen így is van, de a világ annál kerekebb, mint hogy ezt örök időkre kőbe merjük vésni.

Észak-Olaszországban már Genova magasságában egyre gyakrabban alkalmaznak tendona, vagyis lugasművelést, amit a brazilok „látáda” művelésnek neveznek. Itt kezdetben szinte általános volt a 3 méteres sortávolság és a 2 méteres tőtávolság.

Az volt a megfigyelésünk a forró égövön, hogy egyesek túlságosan nagy térállást alkalmaztak, vagyis a 3 méternél nagyobb sortávolság már hátrányos volt, de 16 év után az a tapasztalatunk, hogy nem szabad egy méternél kisebb tőtávolságot választani. Gyakorlatilag szinte minden sor- és tőtávolságot kipróbáltunk, és azt is meglepődve tapasztaltuk a franciaországi Moët & Chandon pezsgőgyárral közös fajta- és térállási kísérletünkben, hogy egyméteres térállásra milyen jól beállt az ültetvény. Ez azért tűnt számomra meglepetésnek, mert megfigyeltük, hogy a rendkívüli meleg, a nagyon jó tápanyagellátás és a folyamatosan rendelkezésre álló víz következtében a növény rendkívül gyorsan növekszik, a levélfelület többszöröse az Európában megszokottnak, dupla vagy tripla levélszámot nevel, mint amit mi megszoktunk. A levelek élete is más, hamar elkezdenek dolgozni, elérik a maximális méretet és akkor már több tápanyagot fogyasztanak, mint termelnek, de nem hullanak le, mert ahhoz nem áll rendelkezésre elegendő auxin. A nagy meleg mellett a legfontosabb, hogy a levelek elegendő megvilágításhoz jussanak, ez okozza a legtöbb problémát.

Tehát olyan művelést kell alkalmazni bárhol a világon, ahol a hosszú vékony lombfal lehetővé teszi a megvilágítást, de ott is legalább két alkalommal el kell végezni a csonkázást, a meddő hajtások eltávolítást, amelyek fölöslegesen árnyékolnak.

Ne szedjük le túl korán

Szokatlanul forró nyarunk volt 2024-ben, azonban ez meg sem közelítette a trópusi szőlőtermesztés egyetlen időszakát sem. Ott a lehető legrövidebb ciklus 120 nap a metszéstől a szüretig, a metszést követő hetedik napon 8-10 centiméteres hajtásokat kapunk, tehát a ciklus rettentően gyors. Magyarországon az április 15-20-i állapot azonos azzal, mint amit Brazíliában kapunk a metszés után a hetedik napon. Magyarországon számos helyen megkezdték a szüretet augusztusban, vagyis májustól augusztusig hasonlónak tűnt a fejlődés a brazíliai helyzettel.

Nagyon sok borász kollégám jött tavaly a tengerentúlról, és ez a korai szüreti időpont még őket is meglepte. Sajnos több év hazai tapasztalata alapján mondhatom, hogy 2003 óta általában jellemző itthon a korai szüret, és ezért a borok kimondottan vékonyak, nem elég karakteresek. Ezt mondja jó néhány neves szakértő is, aki nem akar bennünket megsérteni, csak járják a világot és összehasonlítják a borainkat a világ többi borával. Ezért sem véletlen, hogy vannak olyan pincészetek, ahol igyekeznek a legtávolabbi időpontra tolni a szüretet.

A másik fontos tanulsága a 2024-es évjáratnak, hogy önmagában nem a forró nyár miatt égtek el a savak, hanem azért, mert a növény számára nem állt rendelkezésre elegendő víz a legfontosabb időszakban. Nem tettünk meg mindent azért, hogy a talajfelület ne forrósodjon át, ne veszítsen el a párolgással olyan sok vizet. Kicsi volt a lombfelület, nem védte a szőlőfürtöket, a humusztartalom szinte mindenhol alacsony volt, rossz volt a talaj tápanyag-szolgáltató képessége.