Múlt havi cikkünk folytatásaként a szárazságtűrésre gyakorolt hatásukat fejtjük ki bővebben. A vízhiány kulcsfontosságú korlátozó tényező a mezőgazdaságban. Annak ellenére, hogy a szőlő viszonylag jól tűri a vízhiányt, tartós aszály esetén a növekedése leáll és a termésmennyisége is számottevően csökkenhet, mint azt az utóbbi években hazánkban is tapasztalhattuk.

A szárazságtűrő alanyok várhatóan segítik az oltványok megfelelő növekedését és termésképzését korlátozott vízellátás esetén is, mivel genetikai hátterük lehetővé teszi, hogy szabályozzák a vízfelvételt és az oltványok párologtatását, amit számos kutatás igazolt. Az alanyok szárazságtűrés szerinti rangsorolására még nincs általánosan kidolgozott módszer, mert az értékelésnél figyelembe kell venni az alany/nemes kölcsönhatást, a talaj eredetét, fizikai és kémiai tulajdonságait és a termőtájat is.

A szárazság az idősebb levelek idő előtti öregedését idézi elő, csökkenti a növekedést, a növények vízpotenciálját, a sztómák záródását, a párologtatást és a fotoszintetikus mértékét, sőt a levelek nagyságát és a vesszők internódiumának hosszát is.

A változás mértéke attól is függ, hogy milyen növényi szervről van szó (hajtás, levél, gyökér), és hogy milyen gyorsan következik be az aszályos időszak, fokozatosan vagy hirtelen fellépő eseményről van-e szó.

A gyökér felépítése

A szőlő gyökerei felelősek a talaj vízhiányának érzékeléséért és a hajtások felé történő jelzésért, ezáltal elsősorban a hajtásnövekedést és a vízháztartást szabályozzák.

Az alanyok eltérő mértékben reagálnak a vízhiányos időszakra, és szárazságtűrő képességük a gyökérfelépítéstől is függ. Ugyanis nem mindegy, hogy inkább vízszintesen vagy függőlegesen növekszik a gyökér, illetve mennyire elágazó a gyökérzet, milyen mértékű a hajszálgyökerek képződése és a gyökérszőrök mennyisége.

Például a Ruggeri 140 megkönnyíti az oltvány számára, hogy mélyebb talajrétegből tudjon vizet és tápanyagot felvenni. Másik példa a szintén szárazságtűrő SO4 alanyfajta, ami a magasabb sótartalom hatására többet fejleszt az egy milliméternél kisebb átmérőjű gyökerekből, azaz nő a gyökérfelület, javul az érintkezés a talaj és a gyökérzet között, fokozódik a víz és a tápanyagok felvétele.

A szőlőgyökerek többsége a talaj felső egyméteres részében helyezkedik el, de hatméteres mélységben vagy még mélyebben is megtalálhatók. A gyökérrendszer a főgyökerekből (6-100 mm átmérőjű) és a kisebb mellékgyökerekből (2-6 mm átmérőjű) áll. Az új oldalgyökerek a mérsékelt égövi és mediterrán éghajlatú szőlőkben főként a virágzás és a kötődés között növekednek intenzíven, majd a kötődés után a gyökérnövekedés lassul és csak kedvező csapadékviszonyok esetén következik be nyáron némi növekedés.

A gyökérfejlődés fő mozgatórugója a talaj víztartalma, ami megmagyarázza, miért lehet öntözéssel módosítani a gyökeresedési mintán. A talaj szerkezete és textúrája meghatározza a tápanyag- és vízmegtartó képességét, valamint a levegő–víz arányt, ezáltal befolyásolhatja a gyökérnövekedést, tehát a talaj tulajdonságai nagyobb hatással vannak a gyökéreloszlásra, mint az alany genotípusa.