Bár az Etuberosum és a paradicsom különálló fajok, körülbelül 14 millió évvel ezelőtt közös ősük volt. Még körülbelül 5 millió évnyi szétválás után is képesek voltak kereszteződni, és körülbelül 9 millió évvel ezelőtt megjelentek a legkorábbi gumós burgonyanövények.

A csapat nyomon követte a burgonya legfontosabb gumóalkotó génjeinek eredetét is, amelyek mindkét szülő genetikai anyagának kombinációját tartalmazzák. Megállapították, hogy az SP6A gén is a paradicsomtól származik. ez a gén úgy működik, mint egy főkapcsoló, amely jelzi a növénynek, mikor kezdje el a gumók képzését. Egy másik fontos gén, az IT1, amely segít szabályozni a gumókat képező föld alatti szárak növekedését, az Etuberosum oldaláról származik. Mindkét gén szükséges ahhoz, hogy a gumók képződjenek a növényen.

A környezeti változáshoz is könnyebben alkalmazkodtak

Ez az evolúciós újítás egybeesett az Andok hegység gyors emelkedésével, egy olyan időszakkal, amikor új ökológiai környezetek alakultak ki. A föld alatti gumóban tárolt tápanyagok segítségével az éppen kialakult hibrid burgonya gyorsan alkalmazkodni tudott a változó környezethez. Ezzel túlélte a hegyekben uralkodó zord időjárást.

A gumók lehetővé teszik a burgonyanövények számára, hogy magok és beporzás nélkül szaporodjanak. A gumókból egyszerűen új növény fejlődik. Ez a tulajdonság lehetővé tette számukra, hogy gyorsan terjedjenek és betöltsék a különböző ökológiai fülkéket. Az enyhébb éghajlatú gyepes területektől a magas és hideg magashegységi rétekig Közép- és Dél-Amerikában mindenfelé megtalálható.

és hozzájárult annak a sokféleségnek a kialakulásához, mely a mai burgonyafajokat jellemzi, és amelyre támaszkodunk” – mondta Huang.