Egyes fajoknál a génkifejeződés a különböző sejteknél is fontos szerepet játszik. Az ecetmuslica, zebradánió és a házityúkok esetében például minden egyes sejt saját nemmel rendelkezhet, függetlenül attól, hogy a teljes testben milyen az egyes hormonok szintje. Amikor egyes sejtek különböző kromoszómákat tartalmaznak, akkor létrejöhet az úgynevezett günandromorfia. Ez az a jelenség, amikor egy élőlény hím és nőstény jellegzetességeket is mutat.
A hőfoktól függ a tojásból kikelő utódok nemének aránya
A környezeti tényezők is befolyásolhatják a nemek kifejlődését. A teknősök (és néhány más hüllő esetében is) az alacsonyabb hőmérsékleten fejlődő tojásokból inkább hímek, míg a melegebb környezetben lévőkből inkább nőstények kelnek ki. A madarak közt ritka az ilyen, de például az ausztrál talegallatyúknál megfigyelhető. Ez a faj is a hüllőkhöz hasonlóan növényekből és homokból álló halmokat épít a tojásai köré, és a bomlás melege kelti ki az utódokat.
Fotó: JJ Harrison – Wikimedia Commons
A tudósok tehát egy ideje tisztában vannak azzal, hogy több külső tényező is befolyásolja a madarak nemének fejlődését. Hogy ezt jobban megértse, Dominique Potvin, a Sunshine Coast állatökológusa közel 500 ausztrál madarat boncolt fel. Köztük volt feketehátú fuvolázómadár, kacagójancsi, kontyos galamb, szivárványlóri és pikkelyesbegyű szivárványlóri. Az összes példány vadmentő központokban elhullott madár volt. A kutatók amellett, hogy megvizsgálták a madarak ivarszerveit, DNS-elemzésnek is alávetették őket, hogy kiderüljön a genetikai nemük.
A legtöbbjük genetikailag tojók voltak, azonban hím ivarszervekkel rendelkeztek. Volt azonban példa az ellenkezőjére is. Egy genetikusan hím kacagójancsinál például nemcsak petefészket, de kitágult petevezetéket is találtak, ami arra utal, hogy történt tojásrakás is.
Fotó: Penny, Pixabay
