A vízfelvétel mértéke függ a növény méretétől (életkorától és fajtájától), levélborítottságától, a levegő hőmérsékletétől és a relatív páratartalmától. Időjárástól függően palántakorában elég heti egy alapos öntözés, ez később már 2-3 alkalomra nő hetente.

Tartós szárazság esetén és a levélfelület növekedésekor azonban naponta kell locsolni, ezzel pótolva az elpárologtatott vízmennyiséget. Legjobb, ha a talaja sosem szárad ki, de a pangó vizet sem viseli el, így mindig csak kevés vizet adjunk a növényeknek.

Általános szabály, hogy a talaj felszínének 2,5-3 cm-es rétege legyen nedves. Azért nehéz meghatározni, hogy ez konkrétan hány liter öntözővíz kijuttatásával érhető el, mert ezt nagymértékben befolyásolja még a talaj típusa, vízáteresztő képessége és hőmérséklete is. Az uborka locsolása legyen rendszeres, mert a rossz vízellátásra nagyon érzékeny, terméselrúgással reagál rá. Talajtakarással csökkenteni lehet az öntözés gyakoriságát, hiszen ezzel megakadályozható a földben lévő víz elpárolgása és így az folyamatosan a növény rendelkezésére áll.

Növényápolás

Az uborka gyökérzete a rendszeres vízellátáshoz, a laza szerkezetű talajhoz alkalmazkodva nagy kiterjedésű és vékony szálú, 80-90%-a a talajfelszín közelében helyezkedik el, alacsony szívóerejű és rendkívül levegőigényes. A termesztő mindehhez az előzőekben kiemelt gyakori öntözéssel tud alkalmazkodni, valamint a felszínközeli gyökérzet sérülésének megelőzése miatt a kapálás helyett kézzel kell gyomlálni, de a legjobb a talajtakarás.

Az erős, egészséges állomány hosszú, vastag kacsokat nevel, melyek megfelelő páratartalom és vízellátás mellett egyenesek, és a támrendszerhez rögzített indához képest merőlegesen állnak. A páratartalom vagy a vízellátottság csökkenésére azonban összekunkorodással, szélsőséges esetben lankadással reagálnak már akkor, amikor a növény többi részén még nem mutatkozik erre utaló egyéb jel.

A felfelé kúszó uborka mellé támrendszer kialakítása szükséges. Ennek legegyszerűbb módja a két oszlop közé kifeszített műanyag háló, mely 10 x 10 cm kiosztás esetén növényháló, 15 x 17 cm kiosztás esetén pedig uborkaháló néven kerül forgalomba. Mindkét típus alkalmas a felfuttatáshoz és akár egy kisebb gazdaboltban is beszerezhető.

A földön fekvő növényeket olyan növényvédelmi kockázatnak tesszük ki, ami nagy valószínűséggel a pusztulásukhoz vezet, ezért minél hamarabb meg kell kezdeni a szárak felvezetését a támrendszerre. A kacsok ugyan éppen erre a kapaszkodásra szolgálnának, de egy megnövelt termőképességű fajta esetében már nem elegendők, így nekünk kell a háló négyzetei közé bújtatással, szálai köré tekeréssel segíteni a növény kúszását.

Szintén a besűrűsödő levélzet elkerülésének célja az optimális ültetési távolság, amiről a fajtaleírás ad tájékoztatást. Mindenképpen vegyük figyelembe, hogy a növény a főszáron kívül még oldalhajtásokat is fejleszt. Ez teszi lehetővé azt, hogy egy-egy tőről akár 8-10 héten keresztül is folyamatosan szedhetünk termést, viszont az oldalhajtásokat szintén rendszeresen a támrendszerhez kell rögzíteni.

A folyamatosan fejlődő, nagy kiterjedésű lombfelület rendkívül sérülékeny. Szabadföldi termesztés esetén a támrendszer kialakításakor mindenképpen figyelembe kell venni az uralkodó szélirányt. Legjobb egy védett zugot keresni, például egy melléképület mellett, kerítés vagy akár egy sor szőlő szélárnyékában.