Termőegyensúly
Az uborka olyan különleges zöldségnövény, amely egy indiai közmondás szerint „okosabb a lusta parasztnál, de engedelmesen szolgálja a szorgosat”. Azaz hajlamos magát túlteremni, vagyis több termést kötni, mint amennyit ki tud fejleszteni. Viszont optimális terhelésre gyors és egyenletes termésfejlődéssel reagál. Túlterhelés esetén egy önszabályozási folyamat indul be, elrúgja a fölöslegesen kötődött termést, ami egyáltalán nem kóros, csupán válaszreakció az adott körülményekre.
A folyamatos termésképződéshez erős, egészséges és terhelhető növényre van szükség. Ha már kifejlődött az összes, életben maradáshoz szükséges szerv, akkor joggal várhatjuk el a terméseket is. Ezt az optimális állapotot a szakirodalomban vegetatív-generatív egyensúlynak nevezzük. A növény vegetatív részeit alkotja a kiterjedt gyökérzete, amivel fel tudja venni a nedvességet és a tápanyagokat, valamint a szára, és az azon elhelyezkedő levélzete, amivel fotoszintetizál.
Ezt is fejlesztenie kell, ahogyan a generatív részeit, a termést is. Nekünk ugyan csak magára a termésre van szükségünk, de az egyik nem megy a másik nélkül. Nem tud az uborka (és más termés sem) nőni mindaddig, míg ehhez nem állnak rendelkezésére az életben maradást és a fejlődést szolgáló generatív szervek. Külső beavatkozással (pl. tápanyag, öntözés stb.) el tudjuk billenteni a növényt egyik és másik irányba is.
Tudjuk befolyásolni, hogy csak levele nőjön, de ne legyen rajta termés, illetve tudnék rajta sok-sok uborkát beköttetni, de lomb nélkül életképtelen lenne a termés. Éppen ezért teljesen értelmetlen a beavatkozás, az egyensúlyi állapotot beállítja magának a növény. Egyszerűen elrúgja azokat a terméseket, amiknek további fejlődéséhez nem áll rendelkezésére elegendő vegetatív háttér.
Pontosan ezt a reakciót említettem az öntözéssel kapcsolatosan is: „az uborka locsolása legyen rendszeres, mert a rossz vízellátásra nagyon érzékeny, arra terméselrúgással reagál”. Az egyensúly ismeretében mi történik ekkor? Rendszeres öntözés hatására a növény egy újabb termést köt, hiszen minden feltétel adott ahhoz, hogy az majd kifejlődhessen.
De valamiért kimarad akár csak egy öntözés, így viszont kizárólag a rendelkezésére álló, még megmaradt vízmennyiséggel kénytelen gazdálkodni. A levelek kevesebbet tudnak párologtatni, nem alakul ki újabb hajtás. A növény nem tud elegendő hátteret biztosítani ahhoz, hogy az új termés megnőjön, ezért inkább „meggondolja magát” és elrúgja azt.
Ha viszont folyamatosan figyeljük a növény visszajelzéseit, megtanuljuk értelmezni azokat és próbálunk rá megfelelően reagálni, akkor alaptalanná válik az az előítélet, miszerint az uborka az egyik legnehezebben termeszthető zöldség.
Szerző:
Volcsányi Józsefné
