Az itt található növény- és állatvilág életét főleg a tavaszi zöldár befolyásolja, hiszen nem ritka, hogy a fák, cserjék és az aljnövényzet akár hetekig is vízben állnak. Az áthatolhatatlannak tetsző, dús növényzet mindig a folyópartot követi, a part mellett végigvonulva, változó szélességű rendezetlen sávban.
Ha van szerencsénk ilyen ártéri területet meglátogatni, érdemes megfigyelni a növényzet szinteződését. Az alacsonyabb részekre a puhafás fűz- és nyár-ligeterdők jellemzők, a magasabb fekvésű részekre pedig a keményebb anyagú tölgy-, kőris- és szil-lomberdők. Itt lesz jellemző az is, hogy a víz visszavonulásakor megjelenik az áthatolhatatlanság érzését adó, fára kúszó növények tömege, például a vadszőlő, a borostyán vagy a vadkomló. Szintén jellemző ezekben az erdőkben a gyomosodás: a visszahúzódó víz után maradt csupasz talajon az ökörfarkkórók, szerbtövisek és lóromok veszik át az uralmat. Azonban ezek mellett egyre inkább előretör az invazív fajok megjelenése is, mint a gyalogakác, a selyemkóró és az aranyvesszőfű is.
A Gemenci-erdőben kiemelkedő méretű a gímszarvas-, őz- és vaddisznóállomány. Emellett a vadkamerák rendszeresen fotóznak borzot, hódot, vidrát és vadmacskát is. A madárvilágot pedig a kerecsensólyom, a barna kánya, a rétisas és a rejtőzködő életmódot folytató fekete gólya képviseli.
Ezeknek az elegyes erdőknek a gombavilága is rendkívül sokszínű, változatos formákban pompáznak, hiszen a páradús levegő kedvez a gombáknak.
Valódi különlegesség a császárgalóca, semmivel össze nem téveszthető megjelenése csábítja is a kirándulót arra, hogy leszedje, de az igazság az, hogy fogyasztható ugyan, de védett. Kalapja 6-20 cm átmérőjű, szép félgömb alakú, idősebb korban laposodik csak el. Színe élénk narancssárga, felülete fényes. Tönkje 8-16 cm magas, hengeres, citromsárga, nagy, fehér bocskorral.
A sárga gévagombát már a sorozat korábbi részeiben is emlegettük, hiszen könnyen felismerhető, mással össze nem téveszthető gombáról beszélünk, frissességét pedig könnyedén ellenőrizhetjük: akkor fogyasztható, ha termőtestét megvágva vizet ereszt magából.
A kései laskagomba szintén közismert, ízletes gombánk. Többnyire nagy csoportokban nő, több szinten, elég messze a talajtól. Nem egyenként fordul elő, hanem több termőtest együtt köteget alkot. Egy köteg akár 30 termőtestet tartalmazhat, így kis szerencsével egyetlen séta alkalmával több kilónyi zsákmányra is szert tehetünk. Kalapja féloldalas, eleinte kagylószerű, majd kilaposodik, színe fiatalon lilásszürke, barnásszürke vagy fehéres. Alulról jól látható lemezei fehérek. Idősebb példányai rágósak lehetnek. Nagyon finom levesként és tojásos ételek kiegészítőjeként. Szárítva is értékes, színét nem veszti el, porrá őrölve sokáig eltartható. Nincsen hozzá hasonlatos mérgező gomba, de továbbra is javaslom a gyűjtött termések gombaszakellenőri bevizsgálását.
