Szintén a lombos fák törzsén vagy ágain találkozhatunk a téli fülőkével. Szeptembertől áprilisig folyamatosan gyűjthető. Kalapja 2-10 cm átmérőjű, élénksárga vagy okker színű, a közepe gyakran barnás. Felülete ragadós, ami segíti a felismerését is. Lemezei is sárgásak, a tönkhöz nőttek, szélesek. Szaga heringre emlékeztethet, de ez hőkezelés hatására eltűnik. Fontos viszont megjegyezni, hogy csupán a kalapja fogyasztható, bársonyos felületű, lefelé vékonyodó, csöves tönkje nem!
A tüskegomba erősen korhadt faanyagon él. Csodálatra méltó, feltételesen fogyasztható védett gombánk, így étkezési célra való gyűjtését nem ajánlom. Egy tőről, nagy csoportokban nő, kalapjai 1-4 cm szélesek, kerekdedek, felületük sugarasan szálas, színük sárgásbarna vagy szürkésbarna. Húsa törékeny, fiatalon puha, később szívós, fehéres színű, lisztes illatú, enyhe, idős korban keserű.
A rózsáslemezű tejelőgomba ősszel nagy számban terem, azonban íze keserű és csípős. Nem mérgező, de rossz íze miatt ehetetlen. Nagy termőteste van, kissé tölcsér alakú. Jellegzetes, hogy a kalapján levő ragadós anyagtól földes, piszkos marad. Ha a lemezeit megtörjük, azonnal tejszerű csípős folyadékot ereszt ki magából.
A nyárfa-érdestinórut nem a fák törzsén kell keresni, hanem mint neve is mutatja, nyárfák alatt. Különös ismertetőjele, hogy ha megsértjük vagy megvágjuk, azonnal bekékül. Gyűjtésénél azonban legyünk figyelmesek, a fiatal példányai is csak 20 perces hőkezelés után fogyaszthatók! Kalapja 7-12 cm átmérőjű, fiatalon félgömb alakú, majd elterülő, szürkésbarna, sötétszürke vagy akár feketésbarna, a bőre túlnő a kalap szélén. Tönkje pikkelyes, tövénél zöldes színű.
Szintén a talajon keressük a különleges megjelenésű őzlábgalócát. Bár ehető, de védett, így fogyasztásra nem javasolt. Kalapja 5-15 cm átmérőjű, félgömb alakúból laposodó, fehéres alapszínű, amit fehéres majd szürkés nemezes, nagyméretű pikkelyek díszítenek, pereme csipkézett.
hiszen talán kisebb fajszámmal képviseltetik magukat, többük pedig természetvédelmi oltalom alatt áll, mégis szeretettel ajánlom mindenkinek az ártéri erdők látogatását is a nyári, őszi időszakban. Beláthatatlan sűrűségük vadregényes érzést kölcsönöz, párás, víztől illatos levegőjük azt az illúziót keltheti, hogy trópusi tájakon járunk. Valódi élmény a kirándulóknak.
A sorozat korábban megjelent részei:
