Növényvédelmi jelentőségük figyelemre méltó, mert sok veszélyes ragadozó tartozik közéjük.

A ragadozó tevékenységükkel általában hasznot hajtanak, de más hasznos rovarok elpusztításával csökkenthetik azok hatását. Rendszerint a kifejlett poloskák és a lárvák is ragadozó életmódot folytatnak. Legismertebb képviselőik a virág- és tolvajpoloskák.

Említést érdemel még a címeres poloskák családja, amibe olyan fontos kártevők tartoznak, mint a növényeket szívogató zöld vándorpoloska vagy ázsiai márványospoloska. Bár a ragadozó poloskák zöme többgazdás, sok faj bizonyos zsákmánycsoportokat részesít előnyben. Általánosan szabály, hogy a ragadozó és állati élősködő fajok szipókája előre vagy enyhén felfelé áll, a növényi élősködők szipókája a testtel derékszöget bezárva lefelé néz. A legnagyobb testű ragadozó poloskák hernyókkal vagy más rovarlárvákkal, az aprók tripszekkel, takácsatkákkal, levélbolhákkal, legyekkel táplálkoznak. A levéltetvek igen sok fajnak jelentenek fontos táplálékot.

A virágpoloskák családjába (Anthocoridae) tartozó valamennyi faj ragadozó életmódot folytat. Táplálékukat többnyire az apró, puha testű ízeltlábúak (levéltetű, atka, tripsz, levélbolha) és ezek különböző fejlődési alakjai képezik. Az imágók 1,5-5 mm hosszúak, lapos testük puha, megnyúlt, ovális, gyakran fekete-fehér mintázattal. A fej előrenyúlik, a csápjuk hosszabb a fejnél, és végig csaknem azonos átmérőjű. Hazánkban nyolc faj él, amelyeket a külső bélyegek alapján öt csoportba sorolnak. A nemorum csoporthoz tartozó mezei virágpoloskának (Anthocoris nemorum) a legkülönbözőbb fejlődési alakjai (tojások, lárvák, imágók) találhatók márciustól novemberig a mezőkön, az erdőszéleken, a gyümölcsösökben.