A fakó virágpoloska (A. nemoralis) is nagy létszámban található a fákon, bokrokon, de bizonyítottan kevesebb zsákmányállata van, mint a mezei virágpoloskának. A levéltetvek közül a zöld alma-levéltetű fogyasztására vannak hazai adatok. Az Anthocorus confusus számos fás (gyümölcsfákon is), sőt lágy szárú növényen is megtalálható mint levéltetveket fogyasztó faj. Emellett szereti a levélbolhákat, sőt a vegetációs idő végén a fatetveket is. Egyes gyümölcsösökben megfigyelték tömeges előfordulásukat.
A törpe virágpoloskák közül leggyakrabban három faj fordul elő (Orius minutus, O. vicinus, O. horvathi), amelyek hasonló megjelenésűek. Az Orius-fajok az almán, körtén, málnán, mogyorón és szedren ugyanúgy megtalálhatók, mint a szántóföldi és gyógynövényeken, vagy a fűféléken. Az imágók testhossza 2-2,5 mm, a test ovális, barnás-feketés színű. A csápok és a lábak általában világossárgák. Évente két nemzedékük van, és az imágók telelnek át. Tavasszal a nőstények egyenként vagy kis csoportokban helyezik el petéiket a virágkocsányokba, gyakran a virágzat alapi részébe vagy a szárba. A lárvák 15-16 nap alatt fejlődnek ki, mialatt a kifejlettekhez hasonlóan kis rovarokkal vagy atkákkal táplálkoznak. Az Orius minutus különböző levéltetveket, levélbolhákat, kabócákat, tripszeket, lepke- és poloskapetéket pusztít szívogatásával. Alkalmilag növényevő is lehet. Az Orius vicinus a levéltetvek, takácsatkák pusztítója, emellett tavasszal gyakran pollennel is táplálkozik. Az Orius horvathi esetében a zöld alma-levéltetű fogyasztásáról van konkrét adat.
A poloskák közül a mezeipoloskák alkotják hazánk legnépesebb és egyben legproblematikusabb családját. Vakpoloskáknak is nevezik őket, mert pontszemeik nincsenek. Sok közöttük növényevő kártevő (pl. a mezeipoloska), de ebben a családban található a legtöbb ragadozó faj is, amelyek sokféle apró rovarral táplálkoznak, főleg a levéltetveket kedvelik. Közülük a vöröses mezeipoloska (Deraeocoris ruber) gyakori, elterjedt faj. Évente egy nemzedéke van és tojás alakban telel át. A lárvák május–június elején kelnek ki, majd a nyár folyamán alakulnak imágóvá. A gyümölcsök közül szilván, almán éppenúgy megtalálható, mint más lombos fákon, cserjéken (pl. ribiszke, mogyoró) vagy az évelő lágyszárú növényeken. A levéltetvekkel erősen fertőzött gazdanövényeken tömegesen megtalálható. Erdő közelében létesített almásokban is nagy mennyiségben élhet. Viszont nagyon érzékeny a növényvédő szerekre, így a rovarölő szerekkel rendszeresen kezelt gyümölcsösökben teljesen hiányzik. A levéltetveken kívül más ízeltlábúakat is fogyaszt, megtalálja a bimbólikasztó bogár lárváját, valamint az almafákon élő kisebb hernyókat.
A hamvas mezeipoloskák csoportjához tartozó fajok kis termetű rovarok, a testhosszuk alig éri el az 5 mm-t. Színük rendszerint több szín (világosbarna, barna, sötétbarna és fekete) különböző arányú keveréke. Imágó alakban telelnek át és évente egy nemzedékük fejlődik. Közülük a sárgás mezeipoloska (Deraeocoris lutescens) fordul elő fás növényeken (körtén, almán, köszmétén) is. Az új imágók július közepétől jelennek meg. Sok példányuk télen épületekben, lakásokban is áttelel.
Az imágó csak 3-3,6 mm hosszú, színe fekete vagy feketésbarna, testét sűrűn fehér, pikkelyszerű szőrök borítják. Évente egy nemzedéke van, tojás alakban telel. A fiatal lárvák már áprilisban megjelennek, sőt korai kitavaszodás esetén április végén az imágók is feltűnnek a fákon. A levéltetvek mellett még a gyűrűslepkét és az almamolyt is pusztítja.
