Az ezüstös mezeipoloska (Pilophorus perplexus) kis termetű, 4,0-4,9 mm hosszúságú, hangyaszerű poloska. A fedőszárnyán jellegzetes keresztirányú, ezüstösen fénylő fedőszőrökkel borított keskeny csíkok láthatók. Közép- és Észak-Európában a poloskafauna gyakori képviselője. Tojás alakban telel. Lárvái májustól augusztus végéig találhatók a fákon, az imágók júniustól szeptemberig rajzanak. Főleg lombos fákon folytat ragadozó életmódot, a gyümölcsösökben előfordul az almán, körtén, fekete ribiszkén. Erdőközeli almásokban gyakran tömegesen felszaporodik. Ragadozó tevékenysége során elsősorban apró testű ízeltlábúakat fogyaszt. A mezeipoloskák közül érdemes megemlíteni még a fürge mezeipoloskát (Malacocoris chlorizans), amely a gyors mozgása miatt kapta a magyar nevét. Apró rovarokat fogyaszt, főleg a levélbolhákat gyéríti.
A tolvajpoloskák megnyúlt testű, ív alakban meggörbült szipókájú ragadozók. A mezőgazdaságban hasznos fajoknak számítanak, mivel számos növényi kártevőt megragadnak. Mind a lárvák, mind a kifejlett poloskák ragadozó életmódot folytatnak. Évente általában két nemzedékük van. Elsősorban ragadozók, növényi nedveket csak esetenként szívogatnak.
Bár jobban kedvelik a lárvákat, a kifejlett egyedeket is megtámadják, sőt a tojásokat is kiszívják. Nem lesből támadnak, hanem véletlenszerűen találnak rá az áldozatra. A Himacerus és a Nabis nemzetséghez tartozó poloskák a leggyakoribbak.
A nagy tolvajpoloska (Himacerus apterus) a ragadozó tolvajpoloskák egyik hazai képviselője, országszerte elterjedt, közönséges faj. Számos fán előfordulhat, a gyümölcsfák közül az almán találták meg. Hossza 8-10 mm, teste és feje hosszúkás, alapszíne barna. Testét sűrű, rövid, elfekvő szőrzet borítja, narancsvörös foltokkal, szárnyai vörösesbarnák. A fiatal lárvák hangyaszerűek, a 3. és a 4. fejlődési állapottól kezdve már hasonlítanak a kifejlett poloskákra. Az erdőközeli gyümölcsösökben jelentős hernyófogyasztó lehet, azokban az esetekben, amikor a kisebb termetű hernyók tömegesen elszaporodnak. A poloskalárvák körülbelül 20 hernyót képesek elpusztítani egy hónap alatt. A kifejlett egyedek nyár végén rakják le tojásaikat a növények szárán. A lárvák májustól augusztusig találhatók.
A címerespoloskák növénykárosító fajok, kivétel az Asoinae család tagjai és még néhány faj, amelyek ragadozó életmódot folytatnak. A ragadozók közül a tüskés címerespoloska (Picromerus bidens) nedves, hűvös helyeken, fákon, bokrokon fordul elő. Rovarokkal (hernyók, burgonyabogár-lárva) táplálkozik. Egy másik faj, a vörhenyes címerespoloska (Arma custos) enyves égeren, de más fás növényeken (főleg az Alföldön) él. E faj többek közt az amerikai fehér medvelepke hernyóit is fogyasztja. A tőrös címerespoloska (Troilus luridus) hegyvidékeinken a gyapjaslepke és az apácalepke fogyasztásával hajthat hasznot. Gyakori faj hazánkban még az acélkék poloska (Zicrona caerulea), amely szőlőben a kormoslepkét pusztítja. Főleg növénykárosító, de a pusztuló rovarokon is szívogat a nagy címerespoloska (Acanthosoma haemorrhoidale). Bozótos helyeken, erdőben, valamint erdőközeli gyümölcsösökben gyakori.
A ragadozó ízeltlábúak (ezen belül a ragadozó poloskák) fontos szerepet játszanak a kártevők egyedszámának biológiai úton történő szabályozásában. Ezért fontos e természetesen szaporodó fajok betelepülését, fennmaradását segíteni környezetbarát, természetesebb kertek létrehozásával.
