Ha valaki először lát kertben indiai futókacsát biztos meglepődik, ugyanis testfelépítése és színe merőben eltér a hagyományos házikacsáétól. Hosszú, függőleges testtartása, peckes járása miatt sokan pingvinkacsának is becézik. Míg kacsatársai totyognak, addig ő elképesztő sebességgel képes futni. A Délkelet-Ázsiából származó kacsafajta a 19. században tojáshozama miatt vált közkedvelté, de hamar kiderült, más szempontból is különleges fajta.

A veteményes jótevője

Az indiai futókacsa igazi kincset ér a biokertben, ugyanis rajong a csigákért, lárvákért és bogarakért, amelyeket szenvedélyesen összeszedeget a veteményesből. A világ több szőlőültetvényének gazdája például Franciaországban és Új-Zélandon már felismerte, ez a társ fenntarthatóbbá, környezettudatosabbá és nem utolsó sorban kevésbé vegyszerezettebbé teheti az ültetvényeket.

A futókacsák bérbe adva is vidáman dolgoznak

Nyugat-Európában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában a kacsa bérbeadása meglepően elterjedt jelenség. A gazdák, hobbikertészek bizonyos időszakokra futókacsákat bérelnek, hogy megtisztítsák kertjüket a kártevőktől. A bérbeadó gazda feladata, hogy gondoskodjon a szállításukról és alapvető ellátásukról. A konstrukció hasonlít a méhcsaládbérléshez, csak itt a beporzás helyett a kártevőírtás a cél.

Magyarországon nem terjedt el ez az üzleti forma, de azért egy-egy tenyésztő hajlandó rövid időre kihelyezni állatait, főleg csigainvázió idején.