A böjti réce a récefélék családjába tartozó, viszonylag kistermetű vízimadár. Magyarországon szórványos fészkelő, tavasszal a böjti szelekkel érkezik – innen kapta nevét is – Afrikából. Különösen a mocsaras, sekély vizű területeket kedveli. Hazánkban egészen 2004-ig vadászható volt, de állományának csökkenése indokolttá tette természetvédelmi oltalmát, így 2008-tól védett, jelenleg fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint.
(Forrás: Wikipédia)
A böjti réce gácsérjának jellegzetes a színe és a mintázata, míg a tojóknak sokkal szerényebb a megjelenése. A gácsérok nászruhában feketésbarna fejtetővel és fehér szemöldöksávval rendelkeznek, mely a szem mögött folytatódik, egészen a tarkóig. Háta szürkésbarna, a tollak szegélyei világosak, hasoldala fehéres. Szárnytükrén zöldesszürke sáv húzódik fehér szegőkkel.
A faj testhossza 37-41, szárnyfesztávolsága pedig 59-67 centiméter, ezzel a mérettel a kisebb récefélékhez tartozik.
Elterjedési területe meglehetősen nagy: Eurázsiában fészkel, Délnyugat-Angliától egészen a Csendes-óceánig, elsősorban az európai lomb- és elegyes erdők, továbbá az ázsiai erdőssztyepp- és sztyepprégiókban. Az elmúlt évtizedekben az elterjedési területe észak felé tolódott el. Táplálékát elsősorban sekély tocsogókban keresi, főleg magokat, zöld növényi részeket és különböző rovarokat, lárvákat, férgeket és csigákat fogyaszt.
A böjti réce világállománya 870-933 ezer, az európai 352-525 ezer, a hazai 500-700 pár közé becsülhető.
A fészkelő párok mennyisége részben a tavaszi pusztai vizek nagyságától függ, a szárazabb tél és kora tavasz után kevesebb a költő madár. A megfelelő fészkelőhelyek hiánya mellett további probléma, hogy a költéseket sok esetben meghiúsítják a fészekpredátorok (róka, borz, vaddisznó, aranysakál, varjúfélék), a vonulási útvonalakon pedig a vadászat jelent közvetlen veszélyt állományukra.
