Egyre népszerűbb a gyógynövénygyűjtés. Mit tanácsolsz azoknak, akik kezdőként szeretnének belevágni ebbe az egészséges, akár túrázással is egybeköthető hobbiba?
– Az első és legfontosabb lépés a növényismeret. Fel kell tudni ismeri a gyógynövényeket, ismerni kell, hogy melyik részük mire jó és hogyan lehet belőlük készíteni gyógynövényes terményeket. Csak ezen alapismeretek elsajátítása után érdemes elindulni gyűjteni. Emellett fontos betartani az alapszabályokat is: tiszta helyről gyűjtsünk, és hagyjunk a természetnek is – a növények legkevesebb 20-30%-át hagyjuk meg az élőhelyén.
Miért ennyire fontos a pontos azonosítás?
Hazánkban is vannak kifejezetten veszélyes növények. Például a foltos bürök hiába hasonlít a petrezselyemre, légzésleállást okoz. Vagy akár említhetem az ismert és kedvelt orbáncfüvet, mely fényérzékenyítő hatóanyagot tartalmaz – a Napon égésszerű bőrtüneteket okozhat.
Mit kell tudnunk a jogi háttérről? Bárhol gyűjthetünk gyógynövényeket?
Az 1996. évi 53. törvény szabályozza ezt. Védett területen tilos gyűjteni, magánterületen engedélyt kell kérni, állami erdőben pedig csak saját célra lehet gyűjteni naponta maximum 2 kilót. Mindig tájékozódjunk előre, és tartsuk tiszteletben a természetet.
Pár egyszerűbb példát említenél, melyeket kedvelnek a hobbi gyógynövénygyűjtők is?
– A fiatal csalánlevelek kiválóak vizelethajtóként tavaszi tisztítókúrákhoz, de a konyhában is megállják a helyüket. Spenóthoz hasonlóan főzhetjük, levesekbe, húsgombóc mellé, vagy zöld turmixba is kiváló. A feldolgozás előtt roncsolni kell, párolni vagy turmixolni, így megszűnik a csípő hatás.
De említhetem a lándzsás útifüvet is, mely a légúti betegségek ellenszere, mézben áztatva házi szirupként is kiváló és főzeléknek is elkészíthető. A vérfű íze a zöld dióra emlékeztet, vérzéscsillapító hatású, salátákba is tehetjük. A fekete bodza terméséből lekvár, szörp készülhet, de csak akkor szabad fogyasztani, ha teljesen érett, mert egyébként mérgező.
