Talaját mulcsozzuk fenyőkéreggel, segít a talaj savanyításában és nedvesen tartásában. Tavasszal és nyáron érdemes tápoldatozni savanyú talajhoz való műtrágyával. Nagyszerűen fejlődik konténerben is, teleltetni világos, hűvös helyen kell. Pajzstetvek és levéltetvek károsíthatják, lúgos környezetben levelei sárgulnak. A beteg és elhalt hajtásokat távolítsuk el, ezen kívül nem igényel metszést.

Szaporítás félfás dugványozással, nyár közepén történhet. Válasszunk egészséges félfás hajtásokat, és ültessük homok és tőzeg keverékébe, párás, árnyékos környezetben, 6-8 hét alatt gyökeret ereszt.

Mohák

A világ szinte minden táján előfordulnak, apró termetű, levélkére és száracskára tagolódó vagy telepes zöld növények. Nincsenek gyökereik és szállítószöveteik, apró szálakkal kapaszkodnak a talaj felszínéhez, és az egész testükön keresztül veszik fel a vizet (eső, pára, harmat) és tápanyagokat, víztartalmuk környezetfüggő. A szárazságot és a fagyot is jól tűrik, kiszáradt állapotban több évig életképesek maradnak, majd vízhez jutva életfolyamataik teljesen helyreállnak.

Spórákkal szaporodnak, a szél vagy a víz segítségével jutnak messzebbre. Vegetatívan is terjednek, akár egy sejtből is képes új növény fejlődni. Mohatelep létrehozására a legegyszerűbb, ha van valahol a közelben (a kertünk egy másik sarkában) egy egészséges mohapárna, amit átültethetünk. Késsel óvatosan alányúlva emeljünk ki egy darab mohát a talajával együtt. Az előkészített új helyen a fellazított talajra simítsuk rá, és enyhén nyomkodjuk le, hogy jól érintkezzen a talajjal. A sakktáblaszerűen lerakott apró mohafoltok idővel össze fognak nőni. Próbálkozhatunk a „mohaturmix” módszerrel is: egy maréknyi mohát keverjünk össze turmixgépben joghurttal, íróval vagy sörrel és egy kevés vízzel. Ezt a zöldes pépet kenjük rá a mohásítandó felületre, szikladarabra vagy a talajra. Tartsuk nedvesen a bekent felületet a következő hetekben, lehetőleg eső- vagy lágy kútvízzel öntözve.

Japán juhar

Japán, Korea, Kína területéről származik, de világszerte népszerűvé vált. A japán juhar (Acer palmatum) kompakt, vékony ágrendszerű, lassan növő lombhullató fa. Mérete fajtától függ, a törpe változatok mindössze 1-2 m magasra nőnek, míg más fajták elérhetik a 4-6 m-es magasságot is. Lombkoronája kerekded vagy szabálytalan ernyős forma, többtörzses faként, bokorként is nevelhető. A levelek 5-10 cm hosszúak, egyszerűek, csipkézettek vagy karéjosan szeldelt tenyér formájúak, színük zöld, vörös, sárga, narancs, piros, halványzöld, bordó és tarka is lehet. Tavasszal nyíló apró, vöröses vagy sárgás virágai kevésbé feltűnőek, mégis hozzáadnak a növény bájához, később megjelennek szárnyas magjai.

Erős szelektől, tűző naptól védett, szűrt árnyékos helyet válasszunk neki, mert levelei megperzselődhetnek. Üde, enyhén savanyú, jó vízátvezetésű talajba ültessük, a tövét mulcsozzuk fenyőkéreggel. Pára- és vízigényes, ezért kánikula idején érdemes lehet akár mindennap meglocsolni.