Egy Michelin-csillagos étterem őrült és zseniális ötlettel állt elő. A mexikói Masala y Maiz az a hely, amely az elmúlt hónapokban a vezető hír lett és a címlapokra került. Nem csak azért, mert megszerezte első Michelin-csillagát, hanem szokatlan koncepciója miatt is. Norma Listman és Saqib Keval, az étterem tulajdonosai évente többször is egyedülálló étkezési élményt kínál vendégeinek: nincs számla, nincs ár, nincs foglalás.
Első pillantásra idealista manifesztumnak tűnik. A gyakorlatban azonban bevált. A vendégek türelmesen sorban állnak, és a konyha pénzügyi veszteség nélkül jön ki ezekből a találkozásokból.
Ideje demokratizálni a fine diningot
A fizess, amennyit akarsz esték során – ahogy a tulajdonosok nevezik az eseményeket – ugyanazokat az ételeket szolgálják fel, mint bármelyik másik napon, ugyanolyan gondossággal elkészítve és azonos adagokban. Például Camarones pa’pelar: garnélarák egy csipetnyi vaníliával, lime-mal és ghee vajjal, vagy Kuku Poussin – szaftos sült csirke sajttal, salátával és tamarind mártással.
Mexikóváros a növekvő társadalmi rétegződéssel és a turizmus nyomásával küzd, ami az árak emelkedését is eredményezi. A Masala y Maiz vezetői a maguk eszközeivel próbálnak változtatni ezen. A luxuséttermek bezárkózása helyett nyitottságot javasolnak, amelyben egy magas minőségű étkezés ürügyül szolgál a találkozásra és a közös élmény megosztására.
A luxus társadalmi dimenziója
-Ez nem jótékonyságról szól, hanem integrációról. Az ilyen események megmutatják, hogy a gasztronómia nemcsak az üzletnek, hanem a közösségnek is szolgálhat, – teszi hozzá Keval.
Bár az ötlet forradalminak tűnik, a tulajdonosok elismerik, hogy inspirációt a világ más részeiről is merítenek. Szingapúrban található az Annalakshmi étterem, amely évek óta hasonló elvet alkalmaz, New Yorkban pedig a Rethink Cafe bizonyítja, hogy még a világ egyik legdrágább városában is le lehet ülni az asztalhoz anélkül, hogy egy óriásai számla nyomása nehezedne az emberre.
Talán a luxus kóstolómenük és pohárban árult borok korában ez a modell kulináris utópiának tűnik. És mégis működik. A Masala y Maizban a legfontosabb nem csak az a fontos, hogy mennyit hagyunk a borítékban, hanem hogy részesei lehetünk valami különlegesnek, még ha csak egy pillanatra is.
