Szerző:
A. L. – R. I.
Bárkai Krisztián, a székesfehérvári Fevita Hungary Zrt. termeltetési igazgatóhelyettese arról számolt be, hogy idén viszonylag korán szerették volna kezdeni a zöldborsó-vetéseket, az első szakaszokban március 7-8-án a földbe is kerültek a magok, ám néhány nap múlva megérkezett a hideg- és csapadékhullám, így nem megfelelően indult meg a növények fejlődése.
Idén a talaj nedvességtartalmára nem lehetett panasz, inkább az esős periódusok akadályozták a vetést, a feldolgozó térségében volt, hogy tíz napig nem lehetett rámenni a területre. A zöldborsónak kedvezett az áprilisi, májusi hűvös, csapadékos időjárás, így június 2-án megkezdődhetett az első szakaszok betakarítása. Attól kezdve azonban olyan hőhullámok érkeztek, amire korábbról nem emlékszik a szakember júniusban. A hónap eleji 33-34 °C után a zöldborsó-állományokat még két hőhullám érte, amelyek megzavarták az érés folyamatát, és a szakaszok összeéréséhez vezettek.
Ehhez persze kellett, hogy az előző évek tapasztalatai alapján igyekeztek mindenre felkészülni, a feldolgozási és beszállítási kapacitásokat tekintve egyaránt túlbiztosított a rendszerük. Idén 1250 hektárról mintegy 6000 tonna zöldborsóra szerződött a Fevita, ez meghaladja a tavalyi mennyiséget, de elmarad a feldolgozási maximumtól. Összesen 14-15 termelővel dolgoznak együtt, nem ritka, akivel már csaknem harminc éve. A gyártól számított 100-120 kilométeres körzeten belül próbálnak maradni, hogy kordában tartsák a szállítási költségeket.
A Fevita adja a fajtákat, szervezi az ütemezett vetést, ugyanúgy az ütemezett betakarítást és beszállítást. A fajtaválasztásnál elsődleges szempont, hogy olyan zöldborsót vessünk, ami minél jobban alkalmazkodik a hazai klímához, a lehető legjobban viseli az időjárási szélsőségeket, de természetesen továbbra is előny, ha koncentráltan érik, emeletenként több virágot, kötést hoz, és azokat ki is neveli. A korai fajtáknál pedig a csírázási százalékon kívül az is fontos tulajdonság, hogy alacsony hőmérsékleten is kicsírázzon. Egyre több paramétert kell tehát figyelembe venni, hogy nem ideális tavaszi időjárás esetén se legyen ritka az állomány. Az idén húsz fajtát vetettek március elejétől április 27-ig.
A június 2-án kezdődött betakarítás július 5-ig tartott és közepes eredménnyel zárt. A termésátlagok elmaradtak a várttól, de meghaladták az előző évekét. Néhány időszakban kényszerérésbe ment át a növény, reggeltől estig 120-ról akár 180-ig is nőtt a termések tenderométer-foka (T°), ami rendkívülinek számít. Általában ugyanis legfeljebb 15-20 T°-ot változik a zsengeség a nap folyamán.
Ennek ellenére az összes termés megfelelt a feldolgozás kritériumainak. Feldolgozási és beszállítói szempontból egyaránt az lenne az ideális, ha az összes zöldborsó 140 T° érettségben érkezne a gyárba, gyorsfagyasztásnál ugyanis nincs lehetőség befolyásolni, javítani a minőségen. A szemméretet tekintve a vevők elvárásai a mérvadók, az alapanyagot öt frakcióra válogatják feldolgozás során.
A fagyasztás nagyon energiaigényes, hiszen a beérkező 10-20 °C-os alapanyagot először mínusz 20 °C-ra kell hűteni, majd hónapokig azon tartani. A költségek csökkentésére ezért az üzemben napelemeket szereltek fel, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy minél hatékonyabban, minél kisebb pazarlással dolgozzanak.
