A szervezők fontosnak tartották, hogy a talajtól, a megtermelt növényeken keresztül az energiahasznosítás és a zöld átállás is terítékre kerüljön.
„Furcsa, hogy megérkezik a zöldhulladék szállító autó egy kertes házas övezetbe, ahol helyben lehetne komposztálni, s felhasználni a szerves anyagot”- adta meg előadásával az alaphangot Dobos Endre. A Magyar Talajtani Társaság elnöke, egyetemi tanár hozzátette: sokszor a kommunális szeméttel összekeverve érkezik meg a zöldhulladék, s ezt már nem szívesen használják fel a gazdák. Miskolcon a legjobb csernozjom talajokon létesültek a gyárak, melyek ma nem üzemelnek. Eközben a mezőgazdaságban szinte steril körülmények között dolgoznak, egy-egy kultúrára kihegyezve a technológiát.
A szakember további rossz mezőgazdasági gyakorlatokat is felsorolt: átgondolatlan talajművelés, műtrágyával túlterhelt talajok, „bedrogozott” növények.
Pedig a talaj egyensúlyi rendszer, az országban sok helyen azonban már nem is talajokról beszélhetünk, hanem szerkezet nélküli kőzetekről. A legnagyobb szervesanyag-csökkenést a talajainkban az Alföldön mértek. Miért kell kotorni a Keleti főcsatornát?- tette fel a kérdést Dobos Endre. Mert folyamatosan mosódik bele a környező szántókról a talaj, s minden egyes elvesztett centiméterrel közelebb kerülünk a szakadékhoz, ahonnan nincs visszaút.
A körforgásos gazdaság kihívásaira és lehetőségeire hívta fel a figyelmet Aleksza László, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) egyetemi docense. A szakember elmondta, a lineáris gazdaság az első ipari forradalommal kezdődött, s most a negyedik ipari forradalmat követően térünk át a körforgásos gazdaságra. Napjainkban válnak hulladékká az első napelemek, se ezzel is kezdeni kell valamit. Az elmúlt hat évben 0,5 trillió tonnát képeztek az elsődleges nyersanyagok, ami a teljes XX. századi felhasználásnak felelnek meg. Tavaly 100 milliárd tonnával számolhattunk, ami 2060-ra legalább 60 százalékkal fog nőni. Ugyanakkor a másodnyersanyagok felhasználása folyamatosan csökken.
Ebben pedig a jóléti államok a ludasak. Mára fontos környezetipari ágazattá vált a hulladékgazdálkodás. Az EU 27 tagállamokban a hulladékgazdálkodás 250 milliárd eurót forgalmat bonyolít, s 2,8 millió embernek ad munkát.
Ha az agráriumban nézzük a körforgásos gazdaságot, fontos terület a precíziós gazdálkodás, benne a növényvédő szer, műtrágya felhasználásának csökkentése. Figyelni kellene a biológiailag lebomló anyagok használatára, csakúgy, mint az új gépek vásárlása helyett a régiek javítására. Lehetne beszélni a megosztott géphasználatról csakúgy, mint az egyszer használatos csomagolások mellőzéséről.
Hazánkban a mezőgazdaságban mintegy 30 millió tonna melléktermék – hulladék – képződik, ehhez vegyünk 1,5 millió tonna biohulladékot, s 1,8 millió tonna élelmiszerhulladékot, s 1,2 millió tonna víztelenített szennyvíziszapot, amivel kezdenünk kell valamit. Hazánkban a háztartási hulladék – mintegy 0,75 millió tonna – a szemétlerakókba kerül, ahol metán keletkezik, s ez fokozza az üvegházhatást. Feladat tehát van bőven.
