Az akáccsiperke kalapja 5-10 cm széles, fiatalon félgömb alakú, idősebb korban középen benyomott. Felülete sugarasan szálas, a peremén fehér, a közepe felé szürkésbarna, nyomottan pikkelyes. Lemezei sűrűn állnak, de nem érnek a tönkhöz, fiatalon hússzínűek, idősödve feketésbarnák.
Tönkje 4-8 cm magas, 1-2 cm vastag, tövénél bunkós, fehér színű, a lemezek alatt rózsaszínes, hártyás gallérral. Húsa vékony, fehér, kellemes ízű, csiperkeillatú, esetenként mandula-, vagy fenolszagú, idős példányai élvezhetetlenek.
Szintén ehető a szekszárdi csiperke, amely az akácosok szélén, száraz réteken és legelőkön található meg. Kalapja 4-8 cm széles, félgömb alakú, majd laposodó, közepe bemélyedő.
Bőre szinte mindig túlér a kalap peremén, felülete fehér, sárgás, esetleg barnás, rányomott pikkelyekkel. Lemezei fiatalon bor- vagy húsvörösek, idősebb korban csokoládészínűek vagy feketésbarnák. Ismertetőjele, hogy a lemezek éle mindig fehér. Tönkje zömök, gallérja gyengén fejlett. Húsa kemény, vöröses, illata jellegtelen vagy enyhén mandulás.
Közkedvelt, fogyasztható gombánk, a mezei szegfűgomba az akácosban is megél. Kalapja 2-5 cm széles, félgömb alakú vagy kúpos, idősödve kiterülő, felszíne sima, széle bordázott. Jellegzetessége, hogy higrofán, vagyis nedvesen sötétebb, szárazon világosabb színű a kalapja. Lemezei ritkásak, sok féllemezzel, erről könnyedén felismerhető. Tönkje 4-10 cm magas, hengeres, vékony, lefelé sötétedő színű. Húsa vékony, fehéres, szíjas, aromás illatú és ízű, remekül fűszerezi az ételt. Májustól októberig gyűjthető.
Erdei gombáinkkal foglalkozó sorozatunk utolsó részében leszögezhetjük tehát, hogy érdemes a sivárnak tűnő területeken is nyitott szemmel járni, bárhol kincsekre bukkanhatunk. Néhol csupán szemgyönyörködtető látványban van részünk, mert mérgező gombára leltünk, néhol viszont kosarunkat és ezáltal bendőnket is megtölthetjük az értékes fehérje- és rostforrásokkal.
Kellemes sétákat, nyugalmas erdei órákat kívánok minden kirándulónak és kalandornak!
