A már gyermekkorában is a szakma iránt érdeklődő gazdálkodó családja immár 1400 hektár területen gazdálkodik, és mint mondta, szántóföldi növénytermesztésüket kiterjedt öntözőrendszerükre alapozzák.

– Esetünkben az öntözési közösség egy cégtársulásként valósult meg, amelyben négy vállalkozás állt össze annak érdekében, hogy sikeresebb beruházást hajthassunk végre, kedvezőbb pályázati körülmények közé kerüljünk. 2019-ben kezdtük meg fejlesztéseinket, de öntözési közösséggé csupán pár hónapja váltunk.

Egyéni pályázóként is felmerült a támogatás igénybevételének lehetősége, azonban közösségként már 65 százalékos támogatásintenzitást vehettünk igénybe, amelyet kedvezőbbnek ítéltünk. A fenntartási költségek támogatására (villanyszámla) is beadhattunk támogatási kérelmet hároméves futamidővel. Mára ez némileg változott, és az elszámolható költségek 80-90 százaléka munkabér lehet – magyarázza a gazdálkodó.

A földtulajdon, földhasználat, birtokszerkezeti sajátosságok miatt gyakran ellehetetlenedik az öntözés. Önmagában a beruházás rendkívül költséges, és az elaprózódott, esetleg bérelt területeken kockázatos kivitelezni a fejlesztéseket. Pályázati feltétel az is, hogy öt évig fenn kell tartani a földhasználatot, amely egy öntözőrendszer kiépítésénél igen csekély idő, hiszen annak élettartama akár 50 év is lehet.

Az beruházási költségekről kérdezve Borbély István elmondta, hektáronként 2-4 millió forint bekerülési költségről tud beszámolni. Ebben a gépek, szivattyúk, csövezés, vagyis minden költségelem szerepel. Szerencsésen a Duna mellékcsatornái (Kiskunsági-főcsatornából leágazó Nagyéri-­főcsatorna és annak mellékcsatornái) átszelik a területet, és a folyamtól legtávolabb eső területrész is legfeljebb 3 kilométerre esik a víztesttől – az így öntözés feltételei rendelkezésre állnak. Egy víztesthez telepített szivattyúház 5-6 kilométeres távolságra képes megbízhatóan eljuttatni az öntözővizet, területeik e távolságon belül helyezkednek el.