Etióp köles, agroerdő

Az erősen szétszórt területeiket évek alatt addig cserélgették, míg sikerült központosítani, és igyekeztek úgy választani, hogy határosak legyenek a Dunával, vagy legalább erdősáv mellé kerüljenek. Mindezt a biodiverzitást szem előtt tartva tették, nagyobb hangsúlyt helyezve a már jelen lévő növényekre. A földcsere nem egyszerű, hiszen Szlovákiában nem csak magánszemélyek lehetnek földtulajdonosok, sokszor dán farmerek, külföldi nyugdíjalapok állnak a vásárlások mögött, igaz, elsősorban a jobb adottságokkal rendelkező Csallóközben és környékén.

Ráadásul a Dunát – elválasztva a környezetétől – 24 méter mély hosszanti gáttal rekesztették el, és a közeli Zsitvát erősen szabályozták, így csak a hegyekből lejövő vizekkel gazdálkodhatnak. Mindez pedig állandó gondolkodásra, innovatív megoldások alkalmazására készteti a termelőt. Nem véletlen, hogy Pém Bálint az egyik ilyen, „nehezen kezelhető” területére etióp kölest vetett. A leginkább árvalányhajra emlékeztető növény termése még a mákénál is kisebb és allergénmentes. Kétszer kétmenetes betakarítást alkalmaznak, mivel a növény újrasarjad, öntözött körülmények között hektáronként 500 kiló termést ad.

A korábban a Zsitva mocsaras, intenzív gazdálkodásra alkalmatlan területén most agroerdő kapott helyet. A 27 hektáros tábla kétharmadára mikorrhizált mogyoró, mellé – a szabályozások miatt – cser, molyhos és kocsányos tölgy, kevés körte, szilva, cseresznye került. A sorokat a művelő eszközökhöz igazították, így lettek hat méter szélesek. Korábban Szlovákiában nem szabályozták az agroerdő fogalmát, így nehéz volt elfogadtatni a telepítést. A szaporítóanyagot Magyarországról szerezték be. A biodiverzitás itt is nagy jelentőséggel bír. A területen számtalan állatfaj jelent meg – ragadozók, fecskék, varjak –, és a pockok gyérítésében a rókák is kiveszik részüket.