Ha elmulasztjuk az őszi növényvédelmi ellenőrzést, nagy az esély rá, hogy fertőzöttebben hozzuk ki tavasszal a kedvencünket a telelőhelyről, mint ahogy bevittük. Ha gyanús foltokat, korompenészt, tetveket vagy daganatot észlelünk a leander hajtásain, akkor fertőzött növényrészeket (levél, hajtás) távolítsuk el és semmisítsük meg, majd még a szabadban permetezzük le növényünket.
A leander leggyakoribb kártevői
Pajzstetvek
A leander pajzstetű soktápnövényes faj, a legsúlyosabb kártételt a leánderen okozza, de nem kíméli a pálmákat, orchideaféléket, és számos további szobanövényt sem. Lárvái és kifejlett nőstények a növények összes föld feletti részén szívogatnak. Kártételük következtében a levelek elsárgulnak, lehullnak, a fiatal hajtások, ágak elszáradnak. Ha nem védekezünk időben, az egész növény elpusztul. A kártevő felismerhető kerek vagy hosszúkás, fehér színű, 2–3 mm átmérőjű, leemelhető pajzsukról, ami alatt a sárga színű, lábatlan állatok védetten éldegélnek.
Nincs leemelhető pajzsuk és ugyancsak a leanderen szívogatnak a lágy teknőspajzstetű és az olajfa-teknős-pajzstetű lárvái és kifejlett egyedei. Színük sötétbarna, kártételük megegyezik az előző fajéval. Ha már megtelepedtek a növényen, nehéz megszabadulni tőlük, ezért fontos a megelőzés.
Vásárláskor alaposan vizsgáljuk át a növényt és csak egészséges példányt vigyünk haza. Ha már késő, védekezést egy puha fogkefével kezdjük: mossuk, dörzsöljük át a növényt 1 százalékos töménységű káliszappanos vízzel. Ügyeljünk arra, hogy az oldat ne kerüljön a gyökérre, ezért a talajt fóliával takarjuk le.
Pajzstetű ellen használhatóak speciális permetszerek (pl. Vektafid A, Vitaflóra), de hatékony házi megoldások is léteznek, mint a narancsolajos, szappanos vagy a fokhagymás-csalános permetlé. Bővebben a pajzstetvekről itt olvashat>>
