Japán jádepor: a matcha egy vibrálóan zöld teaspecialitás Japánból. A portea a Szung- dinasztia idejéből származik. Kína mongol lerohanása után a korabeli kifinomult teázási szokások feledésbe merültek. Japánba buddhista szerzetesek közvetítésével került, ahol sikerült gyökeret vernie. Harsogó színét annak köszönheti, hogy a növényeket a szedés előtti hetekben mesterségesen árnyékolják, ennek hatására fokozódik a klorofill termelődése. A liszt finomságú őrlemény az egész levelet tartalmazza, ezáltal megnövekszik az egészségtámogató hatása, de a koffeintartalma is. A matcha rengeteg antioxidánst tartalmaz, energetizál, felpörgeti az anyagcserét, segít a méregtelenítésben és erősíti az immunrendszert.

Sárga tea

A teák múltjában nem ritkák a véletlenek, a sárga tea „megszületése” is katasztrófának tűnt először, majd beleszerettek. A leveleket a rövid ideig tartó szárítás után hevítik, hogy az oxidálódást megakadályozzák. A sodrást követően kupacokba halmozzák és nedves textilbe csomagolva tovább pihentetik. A meleg és a pára hatására megsárgulnak a levelek. A legkiválóbb sárga tea a kora tavasszal szedett levelekből lesz. Ez a ritkaság gazdag vitaminokban, aminosavakban, polifenolokban. Jótékonyan hat a hangulatingadozásra, megkönnyíti az emésztést és a fogyást.

Fehér tea

A lehető legminimálisabb oxidációnak kitett teafajta. A friss bimbókat, fiatal hajtásokat, zsenge leveleket nők csipegetik le aprólékos figyelemmel a cserjékről.

Puerh, helyenként vörös tea

A legérdekesebb és egyben a leghosszadalmasabb módszer. Fonnyasztás után az összesodort leveleket gőzölik, majd korongokat, téglákat formálnak belőlük a fermentációhoz. A sheng puerh természetes úton, mikroorganizmusok által, lassan, évekig, sőt akár évtizedekig is érlelődik. Eközben a levelekben lévő mikroorganizmusok és enzimek megváltoztatják a tea kémiai szerkezetét, ízét és színét. A shou puerh-t ellenőrzött nedvességtartalmú tárolókban csupán néhány hónapig érlelik. A puerh tea probiotikus hatással bír, de zsírégető tulajdonsága is népszerűvé teszi.

Lila tea

A fekete, fehér, zöld és a többi tea esetében a szín utalás a feldolgozás módjára, a lila ebből a szempontból kilóg a sorból, mivel a lila tényleg lila. Eredendően. A lila tea a C. sinensis assamica egy természetes mutációja, amely a megnövekedett antocianin-tartalomnak köszönhetően „színesebb”, és amely egyébként szinte bármely korábban említett módon feldolgozható.