Sajtkészítés hagyományosan

A birsalmasajt készítése egy igazán embert próbáló feladat és határozottan hosszadalmas. De mégis, ha jobban belegondolok, ennél kellemesebb programot el sem lehetne képzelni egy komor, esős, őszies hangulatú napra. A sárgára érett termések a megfelelőek hozzá, a zöldesebbeket utó kell érlelni.

Mossuk meg alaposan a gyümölcsök felületét -teljesen el kell távolítani azt a kellemetlenül szúrós „bevonatot”-, majd hámozás nélkül daraboljuk össze egy nagyon éles késsel. Tegyük egy megfelelő méretű fazékba, öntsük fel annyi vízzel, amennyi éppen ellepi és főzzük puhára.

Szűrjük le, (a főzetet el lehet fogyasztani), törjük át egy szitán és mérjük meg a tömegét. Tegyük egy lábasba és számítsunk hozzá ugyanannyi cukrot, mint amennyi a pép tömege volt. Valóban borzasztóan nagy ez a cukormennyiség. De a cukor egyrészt az eltarthatóságát hivatott biztosítani (az 1:1 arányú cukor és birs készítmény akár évekig is eltartható), másrészt abban is van szerepe, hogy az állaga gyümölcssajtos legyen.

Ha nagyon sokalljuk a 100% cukrot, kiválaszthatunk helyette egy szimpatikus számot 60 és 100 között, nyilván a kevesebb cukorral rövidebb ideig lesz eltartható, de akinek ez megfelel, csökkentse nyugodtan. Arra kell ügyelni, hogy ne menjünk 60% alá, mert az már veszélyezteti a birsalmasajtunk biztonságát. A második főzés kissé megerőltetőbb, mert folyamatosan kevergetni kell.

Amikor már úgy látjuk, hogy kezd alakulni a pempő, öntsük bele a cukrot, és folytassuk a keverést, míg annyira besűrűsödik, hogy nehezen keverhető lesz és maradandóan előtűnik az edény alja. Ha a kistányérra cseppentett kontrollpötty néhány pillanat múlva megszilárdul, akkor befejezhetjük a hőkezelést.

Adagoljuk hőálló formákba és hagyjuk megszilárdulni. Másnap borítsuk ki a formából, helyezzük jól szellőző, langyos helyre, ahol jól tud száradni, és időnként forgassuk, hogy megelőzzük a penészesedést.