Október 10-én tartották a Tojás Világnapot Budaörsön. Korábban beszámoltunk azokról az előadásokról, amelyek átfogó értékelést adtak az ágazat itthoni és világpiaci helyzetéről, a szakma küzdelmeiről (Itt és itt olvashatja el a korábbi cikkeket). Ezúttal azokból az előadásokból szemezgettünk, amelyek a tojóbaromfi-tenyésztés és a tojás mérföldes léptekkel haladó kutatásait ismertette.

Nézzük meg, hogy a tyúkállományok teljesítmény-változása, valamint az alkalmazott szelekció és a tenyésztéstechnológiai eljárások milyen eredményhez vezettek 1900-tól egészen a mai napig. 1900 és 1925 között, amikor a küllem alapján történő tömegszelekciót alkalmazták a nemesítésben, azt tekinti a szakma a bázisnak, azaz a 100 százaléknak.

Ez az úgynevezett csapófészekkel történő egyedi teljesítmény-ellenőrzés korszaka, ami együtt járt a hibridizációval, a származás-ellenőrzéssel és a rekurrens szelekcióval. Nos, ebben az időszakban egy tyúk évente 190 tojást tojt, ám roppant figyelemreméltó, hogy az 1500 grammos élő testtömeg eléréséhez egy fél évszázad alatt eljutottak 75 napig.

A következő nagy előrelépés az 1960-as évekre tehető. Ekkortól történt a baromfi esetében a mesterséges termékenyítés, a reciprok rekurrens szelekció, és ez az időszak foglalta magába a testvérteszteket, az apai és anyai vonalak szétválasztását, ekkor kezdték el kiszámolni az Osbome-indexet. Tehát ebben a korszakban a tyúkok évenkénti tojástermelése meglehetősen nagyot ugrott, elérte a 214 darabot, miközben az 1500 grammos élő testtömeg eléréséhez már csupán 67 napra volt szükségük a tenyésztőknek. Az 1970-es évek ismét nagy előrelépésről tanúskodnak. Ez a szelekciós indexek kora, ekkor igen nagymértékben nőttek a tesztkapacitások és alkalmazták a családi FCR-teszteket. A tyúkok 1500 grammos élő testtömegének eléréséhez ebben az időszakban már csupán 51 napra volt szükség, mondhatni 2,5-szer kevesebb időre, mint az induláskor. A tyúkonkénti tojástermelés az 1970-es években már meghaladta az évenként 245 darabot.

Az 1980-as évek során az egy tyúkra jutó éves tojástermelés egy évtized alatt közel 30 darabbal növekedett, elérte a 272 darabot. Az 1500 gramm élő tömeg eléréséhez ebben az időszakban csupán 44 nap kellett, köszönhetően az egyedi takarmányértékesítési teszteknek, az oximeter lixiscope használatának. A fejlődés az 1990-es években folytatódott, bár a tempója némileg mérséklődött. Ekkor alkalmazta a genetikusi szakma a BLUP tenyészértékbecslési módszert, közben a tyúkonkénti éves tojástermelés elérte a 290 darabot, és az 1500 grammos élő testtömeg eléréshez csupán 37 nap kellett.

Ami pedig a tényleges teljesítményt illeti, az egy tyúkra jutó éves tojásteremlés 325-330 darabra szökkent, és az 1500 gramm élő testtömeg eléréséhez csupán 27 napra volt szükség. Azaz, ha az 1900-as báziséveket 100 százaléknak vesszük, akkor egy évszázad alatt a tyúkok tojástermelése 190 százalékra növekedett, és az 1500 grammos élő testtömeg eléréséhez szükséges idő a kezdeti 120 napról 27 napra mérséklődött – ez a kiinduló 100 százaléknak csupán a 23 százalékát adja. Belegondolni is félelmetes, hogy itt majdnem 100 nappal csökkent a felnevelésre fordított idő.