Értékelésük szerint házikertben és bioter­mesztésben lehet helye a Batul, Dániel féle renet, Kéresi muskotály, Pónyik, Simonffy piros, Sikulai, Szabadkai szercsika, Tordai piros kálvil, Vilmos renet fajtáknak. Mindegyik jól ellenáll a gombás fertőzéseknek, és mutatósak, az ízük is megfelelő, lehet választani édesebb vagy savasabb almát.

A leírásokat Tóth Magdolna közléséből idézzük.

Az Erdélyből származó Batul húsa szilárd, roppanó, bő levű, íze kellemesen édes-savas. Fája erős növekedésű, viszonylag későn fordul termőre.

A Dániel féle renet magyar fajta, húsa világos krémszínű, roppanó, íze édes-savas, diós aromájával. Fája középerős növekedésű, szétterülő koronájú.

A Kéresi muskotály szabolcsi eredetű fajta, húsa nagyon szilárd, inkább lészegény, íze édes-savas, fűszeres és aromás. Fája középerős-erős, feltörő növekedésű.

A Pónyik ugyancsak erdélyi fajta, húsa szilárd, krémszínű, néha zöldes árnyalatú, tömött, porhanyó, olvadó, édesen savanykás, illatos, fűszeres zamatú. Fája erős növekedésű, elterülő habitusú, ritkás lombozatú.

Régi magyar fajta a Sikulai, aminek zöldesfehér húsa tömör, gyengén leves, savas-édes, kissé fanyar, enyhe aromával. Fája középerős növekedésű, sűrű gömb koronájú, későn fordul termőre.

Magyar fajta a Simonffy piros is, húsa puha, bő levű, zöldesfehér, közvetlenül a héj alatt rózsaszínes lehet. Íze édes-savas, sajátos aromájú. Fája kezdetben erősen nő, idővel széthajló középnagy koronát nevel, korán termőre fordul, kimondottan sokat terem.

Erdélyből származik a Tordai piros kálvil. Sárgásfehér, puha és olvadó húsa lédús, nyomódásra hajlamos, édes-savas, kellemes eperillatú. Fája mérsékelt növekedésű, korán termőre fordul.

A Vilmos renet Kárpátalján volt elterjedt almafajta. Húsa krémszínű, roppanó, lédús, enyhén borízű, édes. Fája erős, majd középerős növekedésű, későn fordul termőre.