Fejes salátából sokféle változat elérhető. Ide tartozik még a jégsaláta, a batávia (megjelenésében, felépítésében a fejes- és a jégsaláta között helyezhető el), a kötözősaláta (ismertebb neve római saláta), valamint a tépősaláta, melyen belül vannak úgynevezett lollo és tölgylevelű típusok. Hasonló növény az endívia, amiből széles levelű (escarole), illetve szeldelt levelű (frisée) változatokat ismerünk.
A tépősaláta fejet nem fejleszt, a magszáron folyamatosan növő leveleit fogyasztjuk. Idősebb levelei nem keserednek meg, egészen kora őszig szedhetők, levelei keményebbek, mint a fejes salátáé. Több változatát ismerjük, például a Lollo rosso, Lollo bianco és a Lollo verde.
A madársaláta (Valerianella locusta) vagy galambbegysaláta Európa mérsékelt égövi részein honos, esetenként gyomként is megjelenik. A Kárpát-medencében vadon is előfordul, igénytelennek mondható, kevés kártevője és kórokozója van. Hőmérsékleti optimuma lombleveles korban megegyezik a fejes salátáéval (16 °C), de a hideget jobban elviseli, a szabadban is áttelel, mínusz 6-7 °C-on még nem károsodik.
Őszi vetésével pont a vitaminhiányos őszi-téli időszakban válhat hasznunkra. Fényigénye alacsony, a talajban maradt tápanyagokat jól hasznosítja. Vetési időtől függően 4-10 hét elteltével vághatjuk le a tőlevélrózsákat közvetlenül a talaj fölött. Ha pár tövet meghagyunk felvirágozni, magszórással fenntartható a kertben.
A mizuma (Brassica rapa var. niposinica) Ázsiából származó levélzöldség, salátaféle, amely hazánkban is kezd elterjedni. Íze, aromája jellegzetes, csípős, kicsit borsos, valahol a brokkoli és a rukkola között helyezkedik el a mustárolajoknak köszönhetően. A levelei erősen szeldeltek, fogazottak, fehér levélnyéllel. Ismerik még mizuna, namenia, mustárspenót, kiotói vízizöld, sárkányfogó saláta néven is. Termesztése egyszerű, közvetlenül a szabadföldbe vethető áprilistól augusztusig (fagyok esetén érdemes fátyolfóliával takarni). Jól palántázható, tálcába vetve fűtetlen fóliában, üvegházban gyors fejlődésnek indul, vetés után kb. 3 héttel már kiültethető és további három hét múlva szüretelhető. Akár zsenge levélként szedhető, de szétültetve azt is hagyhatjuk, hogy nagy bokorrá növekedjen. Érdemes rendszeresen öntözni, nagyon gyorsan nő.
A rukkola (Eruca sativa) levelei sötétzöldek, formájuk a gyermekláncfűre emlékeztet, ízük pedig – a bennük található olajoknak köszönhetően – kissé kesernyés, csípős, mely egyesek szerint a tormáéhoz, mások szerint a földimogyoróéhoz vagy a dióéhoz hasonlít. A rukkolát érdemes még zsenge korában leszedni, kesernyés íze akkor még nem annyira jellegzetes. Az őszi termesztéshez szeptemberig vethető szabadföldbe, ideális esetben 10-20 °C közötti hőmérsékleten, ami gyors növekedést eredményez. Fontos a napos, szélvédett hely és a mérsékelt öntözés, ilyen körülmények között jó eséllyel áttelelhet a növény.
A spenót (Spinacia oleracea) érzékeny a magas hőmérsékletre és a szárazságra, ezért is kedvezőbb időpont a vetésére az ősz. Augusztus végétől október elejéig vethetjük őszi és téli betakarításhoz. Az első ízletes leveleket ezután már 6-8 hét után leszedhetjük. A spenót enyhébb fagyokat elvisel, ezért a téli időszakban is betakaríthatjuk. Akár háromszor is vethető egy évben. Áttelelő fajtája a Matador.
A leveles kel (Brassica oleracea convar. acephala var. sabellica) az utóbbi időben kezd ismertté válni. Épp akkor kezdődik a szezonja, amikor a legtöbb zöldség már letermett. Akár 80-90 cm magasra is megnő, nem növeszt fejet. Első évében dús, fodros, húsos leveleket hajt, a másodikban magszárat hoz. A leveles kel kb. mínusz 15 °C-ig fagytűrő, ezért az egyik legjelentősebb téli, szezonális zöldségünk lehet.
Tenyészideje 50-65 nap a szezontól függően. Kedvező előveteményei a bab, a borsó, a cukorborsó, a sárgarépa és a spenót, de káposztaféle után ne ültessük. A levelek télen zamatosabbak, a növényről alulról felfelé kezdjük meg a szedésüket, hagyjuk érintetlenül a növény közepében található csúcsrügyet.
