A rovarevő vakondhoz hasonlóan a növényevő pockok és egyéb rágcsálók szaglása is kiváló, vagyis a föld alatti növényi szervek, gyökerek, rizómák és hagymák illatának is lehet szerepe, elsősorban a védelem, az állatok elriasztása.

Növényi illatok nyomában

A kertnek nemcsak látványa, hangja, hanem illata is van: föld, avar, fű és elsősorban a virágok aromája tölti be a levegőt. Az ember ős­idők óta illatosítja magát és a környezetét, amiben kiemelkedő szerepet töltenek be a növények.

Gyömbér és kurkuma – ízesít, gyógyít, fest

Jól ismert illatos „gyökér” a gyömbér (Zingiber officinale) aromás, húsos gyöktörzse. Ezt a 1,5 m magas évelő növényt Kínában már 3000 évvel ezelőtt termesztették. A föníciaiak közvetítésével már az ókorban elkerült Egyiptomba, Görögországba és Itáliába. A 9. század óta Európában elterjedt asztali fűszer volt.

Keményítőt, cukrot, gyantát, illóolajokat s gingerolt tartalmaz, utóbbiak adják a gyömbér enyhén csípős aromáját, jellegzetes átható ízét és illatát. Fűszerként húsételeken kívül pácokat, csatnikat, curryt, valamint édességeket, különböző likőröket ízesítenek vele, sört főznek belőle, savanyítva tartósítják. Kínában cukorral összefőzve bonbon készül belőle. A szárított, őrölt gyömbér teák, pékáruk, sütemények, mézeskalács, kenyerek jellegzetes aromájú ízesítője.

Rokona, a kurkuma (Curcuma longa) aromás, kissé a narancsra és a gyömbérre emlékeztető illatú, enyhén csípős, kesernyés ízű gyöktörzse főzött, szárított, porított formában 4000 év óta fontos fűszer. A legjobb minőségű fűszert a vaskos főágak adják, és minél sötétebb sárga, annál értékesebb.

Élénk színe miatt gyakran helyettesítik vele a nagyon drága sáfrányt, jóllehet semmi más hasonlóság nincs köztük. A középkorban „indiai sáfránynak” is hívták, az isztambuli piacon ma is ilyen néven szerepel.