A hindu és buddhista szertartások fontos növénye. Élénksárga színanyagaival hagyományosan textilt is színeznek, a buddhista szerzetesek ruhájának festésében most, a szintetikus festékek korában is fontos szerepe van. Hatóanyaga gyulladáscsökkentő, gátolja a vérrögök kialakulását és epehajtó. A kínai gyógyászatban kenőcsökbe keverve, a vérkeringés javítására, élénkítő- és fertőtlenítőszerként használják.

Dél-Ázsiában honos, de Indiában és Kínában, sőt Dél-Amerikában és a Karib-térségben is sokfele ültetik, szépsége miatt dísznövényként is.

Az ókor luxusa, a nárdus és a violagyökér

A Biblia talán legnevezetesebb illatnövénye a nárdus, ismertségét annak köszönheti, hogy egy híres újszövetségi történetben szerepel. A valódi nárdus (Nardostachys jatamansi) 20-30 centiméter magas évelő növény, nagy, ép szélű, hosszúkás, hegyes levelekkel. Ötszirmú, kicsi, lilás rózsaszínű virágai tömött fejecskevirágzatban nyílnak. Őshazája a Himalája 3000-5000 méter magas lejtőin van.

A nárdus, ismert nemzetközi nevén spikenard, ősidők óta népszerű illat- és gyógynövény.

Jól bejáratott útvonalakon, kereskedők vitték karavánokon az ókori birodalmakba, Mezopotámiába, Egyiptomba, a Római Birodalomba, ezért sok más egzotikus termékhez hasonlóan rendkívül drága volt. A nárdusolajból készült illatosított parfümök, kenőcsök Jézus korában is luxuscikknek számítottak. Használták áldozati füstölőbe, hajfestő és hajnövesztő szerekbe is. Zárt alabástromedényben forgalmazták, melynek nyakát használat előtt letörték.

A violagyökér neve sokat elmond arról, hogy mennyi zavart okozhat, ha nem ismerjük a növények tudományos latin nevét.

Nem más, mint a nő­szirom középkori neve. Csak Fazekas Mihály és Diószegi Sámuel 1807-ben megjelent első magyar nyelvű tudományos botanikai növényhatározója, a Magyar Füvészkönyv megjelenése óta használjuk a nőszirom megnevezést, akik a virág sziromszerű bibéiről nevezték el az addig kékliliom néven említett virágot.

A kerti nőszirom (Iris germanica) elágazó szárú, 60-120 cm magas évelő növény. Föld alatti, vízszintes gyöktörzse van, ebből hajtanak kard alakú, lapos tőlevelei. Jellegzetes, ibolyakék virágai tavasz végén, nyár elején nyílnak, egy száron általában négy. A virágok tövét hártyás buroklevél fedi. A külső lepelcimpák jellegzetessége, hogy közepükön hosszú, többsejtű szőrökből álló szakállat viselnek. Valószínűleg természetes hibrid, két európai faj (Iris pallida és Iris variegata) keresztezéséből származik. A Balkán-félszigetről származó mediterrán növény, melyet ősidők óta termesztenek, sokfele kivadul és ma már nagyon sok, több tízezer fajtája van.