Kisebb bogyók, könnyebb termesztés
A kompakt növények össztermése megegyezik a vad típusokéval, bár az egyes bogyók kisebbek. A szerkesztett gyümölcsök átlagosan 3,3 grammot nyomnak, szemben a hagyományos földicseresznye bogyók 6,1 grammos tömegével. Ez kissé elmarad a boltokban kapható, „kisméretű” földicseresznyék átlagos 3,8 grammos súlyától, de a különbség csekély. A kereskedelemben „nagyméretű”földicseresznyéket is árulnak, amelyek átlagosan 7,4 grammosak. A kutatók szerint a kisebb méret ellenére a termés továbbra is piacképes.
Mit jelentene az FDA jóváhagyása?
A kutatók az FDA engedélyét kérik, amely megnyitná az utat a kereskedelmi termesztés előtt. A fogyasztói igény a változatos, tápanyagban gazdag bogyós gyümölcsök iránt folyamatosan növekszik. Az elmúlt évtizedben a globális bogyósgyümölcs-termelés jelentősen bővült, különösen az eper, a málna és az áfonya termesztése nőtt világszerte.
A perui földicseresznye jelenleg egész évben megtalálható egyes amerikai szaküzletekben, elsősorban Kolumbiából importálva. A belföldi termesztés csökkentené a szállítási költségeket, és potenciálisan alacsonyabb fogyasztói árakat eredményezhetne. A gyümölcsöt frissen fogyasztják, mazsolaszerűen aszalják, vagy lekvárok és fűszerszószok alapanyagaként használják.
A földicseresznye Peruból származik, és az Andok térségében évszázadok óta fogyasztják, egészen az Inka Birodalom idejéig visszanyúlóan. Az európai gyarmatosítást követően, a 18. században jutott el Dél-Afrikába, Indiába és Ausztráliába, ahol különféle elnevezéseken vált ismertté – például fokföldi egresnek (cape gooseberry) is hívják. Globális elterjedése ellenére a nehézkes növekedési formája miatt nem foglalkoztak a nemesítésével.
A növényméreten túl: további javítható tulajdonságok
A kutatócsoport több olyan tulajdonságot is azonosított, amelyeket génszerkesztéssel tovább lehetne javítani. A gyümölcsök felszíne jelenleg ragadós az acilcukor-vegyületek miatt; ezek viaszos anyagok, amelyeket a fogyasztók nem kedvelnek. A növényeknél előfordul a termések repedése, és hiányzik az egyidejű érés, ami megnehezíti a betakarítást és csökkenti az eltarthatóságot. A jövőbeni szerkesztések akár a gyümölcsméretet szabályozó géneket is célozhatják, hogy visszaállítsák a nagyobb bogyóméretet a kompakt növényforma megtartása mellett.
Bár a globális mezőgazdasági termelést néhány faj uralja, több száz regionális növény járul hozzá a helyi élelmiszer-biztonsághoz. A génszerkesztés lehetőséget ad ezek gyors fejlesztésére anélkül, hogy a hagyományos nemesítés évtizedes időigényével kellene számolni.
Ugyanez a kutatócsoport korábban hasonló módszerekkel kezelhetőbb más földicseresznye-fajtákat és módosított növekedésű paradicsom-növényeket is létrehozott. A megközelítés hatékonynak bizonyult a burgonyafélék családjába (Solanaceae) tartozó több növénynél is, ideértve a paradicsomot, a paprikát, a burgonyát és a padlizsánt.
Kolumbia várhatóan továbbra is a perui földicseresznye legnagyobb termelője marad, de a kompakt fajták lehetővé tehetik a termesztést olyan régiókban is, ahol a vad típusok kezelhetetlennek bizonyultak. Jelenleg Peru, Ecuador, Dél-Afrika és India termel kisebb mennyiségeket. Amennyiben megérkezik a szabályozói jóváhagyás és kialakul a piaci érdeklődés, az Egyesült Államokban is létrejöhet egy hazai ellátási lánc.
